2025. november 12., szerda

DÉLELŐTT | 
Odaállni a szükségben lévők mellé

Igehely: Jak 1:19–27 Kulcsige: Jak 1:27 „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”

Hallod, amit mondok? – sokszor elhangzik ez a kérdés, mert a másik fél „nem hallja” meg amit mondunk neki. Nem azért, mert süket (hiszen azt mi is tudnánk), hanem mert nem figyel.

Jakab nyomatékosan figyelmeztet, hogy inkább hallgatni kéne többet és kevesebbet beszélni, mert az megóvna a bűntől. Isten igéjét pedig szelíden kell befogadni, hogy megtartó erővé váljon a kísértések idején. Az igének engedelmeskedni is kell, hiábavaló csak megnézni, mint a tükörképet a tükörben. Ha nem változtatok életemen, akkor nem ér semmit. Aki viszont rendszeresen „belenéz” és enged neki, azt felszabadítja a jó cselekedetekre.

Ha az istentisztelet csak kegyes szavakban, üres szokásokban áll, az értelmetlen. Isten a gyakorlati kegyességre tekint. Az árvák, özvegyek látogatása, szükségeik betöltése az, amely kifejezi istentiszteletünk valódi lényegét. Ehhez hozzátartozik, hogy nem veszünk részt a világ szennyes áradatában.

„Az újjászületés a gyakorlatban a jó cselekedetekben és elkülönült járásban található” (W. MacDonald). Te miben jeleskedsz? Csak beszédben vagy cselekedetekben is? Szolgálsz olyanok felé is, akik nem tudják azt viszonozni? Ezt hogyan és milyen rendszerességgel teszed?

Papp Levente

DÉLUTÁN | 

Mondjatok áldást!

Igehely: 1Pt 3:8–12 Kulcsige: 1Pt 3:9 „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.”

A korai keresztyének gyakran voltak kitéve bántásoknak. Péter mindannyiukhoz szól. A testvérekkel való viszonyban javasolja, hogy legyenek „egyértelműek, könyörületesek, rokonérzelműek, testvérszeretők és irgalmasak”. Egyértelműek, vagyis a fontos dolgokban legyen egyetértés, a többiben pedig legyen krisztusi szabadság a szeretet által. Legyenek könyörületesek, ami pontosabban a vele szenvedést jelent (W. MacDonald). A lelki testvért úgy kell szeretni, mint a legközelebbi hozzátartozót. Legyenek érzékenyek mások szükségeit illetően, megbocsátók, másokat szolgálók. Hogy viszonyulsz testvéreidhez?

Nehezebb a második eset, amikor a rosszakarókkal és üldözőkkel találjuk szemben magunkat. Péter azt javasolja, hogy soha ne válaszoljunk rosszal a rosszra és szidalommal a szidalomra. A hívők arra lettek elhívva, hogy áldást mondjanak még ilyen esetekben is. Jót kell cselekednünk mindig, hiszen áldást örököltünk Krisztusban. Az Úr megenged nehéz helyzeteket, ekkor derül ki, hogy mi lakozik bennünk.

Mit adtunk tovább: áldást vagy átkot, szeretetet vagy gyűlöletet? Kívánom, hogy mindnyájan áldást örököljünk és adjunk tovább!

Papp Levente

 Napi áhítat

Igehely: Jn 20:24–29 Kulcsige: Jn 20:25 „A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

A feltámadást racionálisan bizonyítani, és ez alapján hitelesnek elfogadni ma sem lenne könnyű feladat. Tamásnak is volt oka a hitetlenségre, de volt oka reménykedni is Jézus feltámadásának bizonyosságában. Hiszen Jézus maga is több alkalommal tett utalást halálára és azt követő feltámadására. Bizonyíték lehetett az üres sír, amit maga is megnézhetett volna, hiszen napok álltak rendelkezésére. A tanítványok tanúságtétele is meggyőzhette volna, hiszen évekig voltak társak, láthatta életüket, jól ismerte őket.