Igehely: Zsolt 89:27–38 Kulcsige: Zsolt 89:34 „De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.”
Fizikai életünk és lelki javunk alapja Isten megmagyarázhatatlan, de hit által megtapasztalható hűséges szeretete. Ezt nem érdemelhetjük ki, nincs rá emberi magyarázat. Elfogadhatjuk, s hit által engedelmeskedhetünk neki, vagy saját vesztünkre elutasíthatjuk azt. Étán, akit az Írás a Salamon korabeli bölcs emberek közt tart számon (1Kir 5:11), a Dáviddal kötött örök szövetségről ír. Dávid Fiában és Urában (Mt 22:44–45), Jézus Krisztusban az Atya mindannyiunknak szövetségét és üdvösségét kínálja. Szövetsége a fiúság kiváltságával jár. A fiúság magában foglalja Atyánk nevelő munkáját az életünkre nézve. Ennek kitartóan kell engednünk. Hisz Dávid fia, Salamon is eltért attól az Úrtól, aki Gibeonban megjelent neki (1Kir 3:5).
Isten jelenlétével és szövetségével összeférhetetlen a kétfelé sántikáló, a világ mintájára megélt élet. Fegyelmezésének motivációja formáló szeretete, hogy jelenlétében lehessünk végig, az örökkévalóságban is!
Hogyan tapasztaljuk fegyelmező szeretetét? Bízunk-e Urunk szeretetteljes nevelésében?
Vékás Benjámin
Inkább Istennek, mint embereknek!
Igehely: ApCsel 5:17–32 Kulcsige: ApCsel 5:29 „Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”
„Keresztyén vagyok. Hogyan tagadnám meg Mesteremet, akinek már 86 éve szolgálok?” – válaszolt Polükarposz mártírhalála előtt arra az „ajánlatra”, hogy amennyiben megtagadja Krisztust, megmenti életét. Isten iránti engedelmességünk egyik próbája, amikor az külső megvetést von maga után. Az evangélium olyanok által terjedt és terjed, akiknek mindennél drágább Krisztus és a neki való feltétlen engedelmesség. Az odaszánt élet és a szeretetből fakadó teljes engedelmesség nyomán lesz hiteles, meggyőződéses az életünk, bizonyságtételünk.
Péter nem társadalmi engedetlenségre buzdítja a mindenkori tanítványt, csupán a prioritásokat határozza meg életprogramként. A tegnap olvastuk: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért!” (1Pt 2:13/a). Az Úrnak mindig, az embereknek viszont csak addig engedelmeskedünk, ameddig nem kérnek és hirdetnek az Úr akaratával ellentétes dolgot, ideológiát.
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel te benned bízik.” (Ézs 26:3, Károli).
Vékás Benjámin
