2025. október 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A nehézségekben Isten bátorítást ad

Igehely: ApCsel 18:5–17 Kulcsige: ApCsel 18:9-10 „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”

Az evangélium hirdetése előbb-utóbb ellenállásba ütközik. Ilyenkor elhagyottaknak érezhetjük magunkat, mert a gonosz szándékú emberek durván, hangosan támadnak ránk, míg Isten népe csendes és szelíd. Mégis keressük, kérjük az utat ellenségeink lelke felé is!

Figyeljünk oda Isten bátorításának minden részletére! Senki sem támadhatott Pálékra úgy, hogy valóban árthattak volna nekik. Hasonló bátorítást kapott elhívatásakor Mózes (2Móz 3:2–12), Józsué (Józs 1:1–9), Jeremiás (Jer 1:5–10), az Úr Szolgája (Ézs 42:1–4). Erre volt rendkívüli szüksége Pálnak is (1Kor 2:3)! Az Úr erősítette őt a további bátor kiállásra. Azt mondta neki: Sok népem van ebben a városban. Így nem lesz hiábavaló a munkája. Ezt Isten előre tudta, eldöntötte és munkálta. Bár a teremtés jogán minden ember az Úré, Ő azt akarja, hogy hitből, szabad és személyes választás által is övéi legyünk!

Gallió döntését úgy is lehet értelmezni, hogy a keresztyénséget a judaizmus egyik hajtásának tekintette, és nem látott benne valódi veszélyt a társadalom számára.

Minden komoly nyereségért érdemes nehézségeket is vállalni. Isten elsősorban a mennyei értékek kitartó gyűjtésére bátorít minket.

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

… az Úr jelenlétének megtapasztalása

Igehely: Zsolt 23:1–6 Kulcsige: Zsolt 23:4 „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”

Mindig az Úr az én Pásztorom. Őrzőm, Táplálóm, Vezetőm, Tanítóm. Ő az én fő, jó, nagy Pásztorom. Ezért nincs hiányom vagy szükségem: Ő gondoskodik rólam! Füves legelőkön terelget. Lepihentet: etet és elmélkedtet. Gondosan terelget az elcsendesedés, a megnyugvás, az erőgyűjtés, a felüdülés helyére. Lelkemet helyreállítja, kérdéseimet megválaszolja.

Az Isten igéje szerinti, igaz, erkölcsös, helyes ösvényen vezet az Ő nevéért. Ezért lettem Jézus juha és tanítványa. Mindez az Ő dicsőségét, hírnevét, emlékét hirdeti. Nem is csoda, hogy az Ő jelenlétét tapasztalom.

De ha a halál árnyékának völgyében járok is, ahol sűrű a sötétség, közeliek az életveszélyek,mély bánat, szomorúság kerülget, nem félek a bántásoktól, a boldogtalanságtól, a csapásoktól, a nyomorúságtól, mert Ő még közelebb jön hozzám, befedez! Vesszője és botja megerősít, megtérít, megtisztít, megvigasztal! Még az ellenségeim előtt is gondoskodását, támogatását tapasztalom. Nem szégyell mellém állni.

Bizony, ez így történik velem életem minden napján. Szabad bejárásom van szent jelenlétébe, népe közé egész földi létemen át.

Hogyan és mikor tapasztaltad meg az Úr jelenlétét az utóbbi időben?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 17:16–21 Kulcsige: ApCsel 17:16–21 „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette.”

Athénban szabadon burjánzott a bálványimádás. Az akkori világban a tolerancia bajnokai voltak ők. Pál egyistenhívő volt. Az élő, igazi Istené. Szűklátókörűnek tűnt. Őt nem vezette félre a látott művészi alkotások magas színvonala. Látta sötét szellemi hátterüket.

Miért szokott háborogni a mi lelkünk? Mire késztet az bennünket? Pál nem magáért, hanem a képzett athéniek tévelygése, elveszettsége miatt került feldúlt állapotba.