2025. október 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Szükség lesz erre a fegyverzetre

Igehely: Ef 6:10–17 Kulcsige: Ef 6:11 „Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.”

Fontos, hogy az ember fel legyen készülve feladatai elvégzésére. Nem vállalhatsz el egy munkát, ha nincsenek meg a megfelelő szerszámaid. Nem mehetsz el egy vizsgára úgy, hogy nem készültél fel előtte, nem olvastad el a vizsgaanyagot. Egy katonát sem küldenek el a harcba, ha előbb nem készítik fel, nem szerelik fel kellőképpen, hogy majd képes legyen a harcban megállni.

Valószínűleg találkoztunk már olyan mesteremberrel, aki megígérte, hogy jó munkát fog végezni, de a végén csalódtunk benne. Nem értett hozzá, nem volt alkalmas a feladat elvégzésére, bántuk, hogy vele egyeztünk meg. Nem kellemes, amikor valakiben csalódunk. Hát milyen az, amikor saját magunkban csalódunk?!

Vajon a lelki életben nem ugyanúgy van ez? Nem lehetünk könnyelműek, mindig készenlétben kell lennünk, gyakorolni magunkat az imádkozásban, a közösségben, a Biblia olvasásában, mert csak így maradhatunk meg, és lehetünk győztesek Isten kegyelme által.

Vigyázzunk, ne bízzuk el magunkat, hanem bízzuk magunkat az Úrra, kérve Őt ma is, hogy készítsen fel bennünket a lelki harcra.

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

Amikor jobban kötődünk a hagyományhoz

Igehely: Mt 15:1–14 Kulcsige: Mt 15:3 „Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?”

A farizeusoknak voltak olyan cselekedeteik, amelyeket olyan régóta gyakoroltak, hogy már el is felejtették azoknak a lényegét. De a formaságokhoz nagyon ragaszkodtak, olykor észre sem vették, hogy azok által áthágták Isten parancsolatait. Vigyázzunk arra, hogy a lelki életünkben ne váljunk soha a szokások rabjává, hanem legyen mindig élő kapcsolatunk Istennel! Tudjon az Úr mindig szólni hozzánk, és szívünk-lelkünk legyen érzékeny Isten hangjára.

A külsőségekre, a formaságokra a farizeusok nagyon figyeltek. Nem is az volt a lényeg, hogy kezet mostak-e Jézus tanítványai, hanem hogy az megfelelő kézmosásnak számítható volt-e vagy sem. Az ilyen magatartás azt eredményezi, hogy megfásul a szívünk, érzéketlenné válunk azok iránt, akik körülöttünk vannak.

Istenünk nem egy rideg vallásosságot akar látni az életünkben, hanem szeretetből fakadó kapcsolatot, elsősorban Ővele – ami lehetséges Jézus Krisztus által – és az emberekkel, akik körülöttünk vannak.

Uram, őrizz meg minket az üres formaságoktól, és tarts meg bennünket élő szeretetkapcsolatban!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 20:7–12 Kulcsige: ApCsel 20:7 „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.”

Pál apostol csak néhány napot töltött Troászban. A hét első napján, azaz vasárnap, a kenyér megtörésére gyűltek össze az Úr gyermekei, megemlékezni Jézus Krisztus áldozatáról, amit értünk, a bűneinkért vállalt az Úr. Jó nekünk ezt soha el nem felejteni, és időnként feleleveníteni magunk előtt azt a tényt, hogy az Atya nagy árat fizetett a megváltásunkért.