2025. október 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten munkatársai

Igehely: 1Kor 1:26–31 Kulcsige: 1Kor 1:30–31 „Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: «Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.»”

Pál az Úrral, az Ő munkájával dicsekszik. Isten választotta ki, hívta el a korinthusiakat a Jézusban való hitre. Isten bölcsességének gyümölcse a megigazulásuk, megszentelődésük, megváltásuk Jézus halála és feltámadása által. Nem a bölcsességükért, befolyásukért, tekintélyükért, nemes származásukért választotta ki és hívta el őket. Neki nem gond valami nemeset elkezdeni és megvalósítani a bolondokkal, az alsórendűekkel, a megvetettekkel. Az Úr meghökkentő módon döntött a mi elhívásunkról is. Előszeretettel fordul az emberek által lenézettek felé. Akikben az emberi számítás nem sok értéket és lehetőséget lát, Isten ott kezd hatalmas munkába. Ő képes az igazi újjáteremtésre, az utánozhatatlan mesterművek, a szentek készítésére. Titka: Krisztus személye és váltsága. Az Úr munkája nélkül az emberek nem kerülhetnek Krisztus Jézusba.

Belőle ered a mi bölcsességünk, értékünk, igazságunk. Általa bontakozik ki megszentelődésünk és megváltásunk. Nekünk vele kell egyesülnünk és benne megmaradnunk. Mindez Őt dicséri, magasztalja!

Bár Isten embereket is felhasznál az emberi életek és sorsok gyökeres átalakítására, de a munka lényegét, nehezét Ő végzi el. Ezért sikeres, ezért maradandó!

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

… a megelégedés

Igehely: Ézs 53:10–12 Kulcsige: Ézs 53:11 „Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.”

Mi is szoktunk úgy imádkozni, mint Dávid király, mint az Úr Jézus: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség… Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél” (Zsolt 22:2,16).

Megváltónk halála nem a gonoszság diadala, hanem az Úr akaratának, tervének beteljesülése a mi üdvünkre. Olyan megnyugtató , ha életünket, sorsunkat Isten kezébe tettük le! Ott van a legjobb hely számunkra! Ott megelégedettek lehetünk.

Üdvözítőnk meglátta hitbeli utódait tanítványaiban, apostolaiban és azok követőiben. Napjai meghosszabbodtak, mert harmadnapra feltámadt, és halhatatlanul él! A Messiás lelke szenvedése nyomán látott megszámlálhatatlanul sok üdvözültet, és megelégedett lett (Jel 7:9). Urunk megelégedett örök megjutalmazása miatt is. A nagyok közt kapott részt. A Szentháromság tagjai között, az Atya Isten jobbján (1Pt 3:22). A hatalmasokkal, a megváltottakkal együtt kapott örökséget, zsákmányt. Az Ő családja a miénk is.

Idáig mi adott megelégedettséget? Meddig tartott az?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”

A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).

Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).