Igehely: ApCsel 17:10–15 Kulcsige: ApCsel 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.”
Ebben az esetben Isten a testvéreket használta fel arra, hogy kijelöljék Pál apostolék következő missziós megállóját. Nagyon alkalmas, jó helyre vitték őket. Volt ott működő zsinagóga és sok Istent kereső ember. Ez a macedóniai város békésen és érdeklődéssel fogadta a Krisztusról szóló örömhírt. Ez még az ottani zsidókra is igaz volt.
Alapigénk összehasonlítja őket a thesszalonikaiakkal. Nem ők mérték össze magukat az utóbbiakkal. Lukács, a szent író jegyzi meg róluk, hogy nemesebb lelkűek voltak. Abban a korban a nemes szó alatt a felső osztályhoz tartozót, a nyitottat, az elnézőt, a nagylelkűt értették. Pál apostol Jézust hirdette nekik az Írások alapján. Nem sértődött meg, hogy ellenőrizték tanításainak utalásait az ószövetségi igékre, hanem örvendett tudakozódásuknak. Ekként maguk is részt vehettek különböző lelki-szellemi igazságok felfedezésében. Valóban minden prédikációt és tanítást a Bibliához való viszonyulása szerint kell elfogadnunk vagy elvetnünk. Az igére figyelve erősödött a béreaiak többre vágyása. Ennek eredményeként sokan hittek közülük a zsinagógán belülről és kívülről is. Tehát hatott, célba ért a hitelesen hirdetett ige. Az, hogy személyesen kutatták a hitigazságokat, arra segítette őket, hogy erősebb lett a saját meggyőződésük és elköteleződésük az ige mellett.
„Ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére…” (1Sám 3:9). Legyen nekünk is nyitott fülünk, hogy meghalljuk Isten szavát, és engedelmes szívünk is, hogy megtegyük mindazt, amire felszólít minket! Mert Isten ma is szólni akar hozzánk igéjén keresztül.
„A megnyitott, szent Biblia Tesz jóvá minden helyzetet, / E széles földön általa Mindenki oly boldog lehet. / Urunk szava, te égi fény, Világíts minden tájon át, / Míg üdvhöz jön majd minden nép, S nap váltja fel az éjszakát!” (HH 33.)
Vass Gergely
Tartsunk bűnbánatot, hogy másokat is az Úrhoz vezethessünk! – Zsolt 51:14–15
A gyülekezet: Krisztus tanúinak a közössége – ApCsel 6:7–15; 7:51–60 (Ézs 61:1)
A megpróbáltatások áldása…
Igehely: Jak 1:1–12 Kulcsige: Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”
Aratáskor örvendünk a gabonafélék betakarításának. Ilyenkor megtörténik az értékes magok szétválasztása a pelyvától és a szalmától. Minden említett összetevőnek meglesz a maga sajátos sorsa. Isten ezt az elkülönítést a mi életünkben a próbák által végzi. Szeretetből teszi, a mi javunkra. A megpróbáltatások kellemetlenek, de fontosak és szükségesek, általuk jobban megismerjük magunkat, Istent és környezetünket. A legnagyobb próba a végítélet lesz.
Vegyük át alapszövegünket megnézve különböző bibliafordításokat: Számítsátok örömnek, találjátok meg a legnagyobb örömet, amikor többoldalú, változatos kísértésekbe, próbákba estek, amikor azok körül vesznek benneteket, tudva, hogy hitetek próbája, bizonyítása, tesztelése állhatatossághoz vezet; türelmet hív elő; lelki erőt nevel. Hagyjuk, hogy a türelem elvégezze, megérlelje alapos munkáját, hogy mindenki tökéletes: érett, teljesen fölszerelt, fejlett és egész legyen, semmilyen hiányt, fogyatékosságot nem szenvedve!
Ne nélkülözzétek a bölcsességet, amit Isten szemrehányás nélkül ad mindenkinek, aki tőle kéri, hisz Ő nyitott kézzel osztogatja! De kérje hittel, semmit sem bizonytalankodva, mert az ilyen ember ne is gondolja, hogy bármit is kaphat az Úrtól: egy határozatlan, megosztott gondolkodású ember, aki állhatatlan minden útjában, bizonytalan minden felől, amit tesz; zavarba jut minden fordulatnál, fordulónál. Az Isten bölcsessége következtében örök hasznú döntéseket hozunk, és meg is maradunk azok mellett!
A szerény beosztású, kevésre értékelt, megalázó körülmények között élő testvér örvendjen abban, amiben dicsőségben részesült, feljebb jutott, mint keresztyén! De a gazdag abban, ami az ő elégtelenségét, kicsinységét, korlátozottságát bizonyítja, mert az ő ideje is lejár, mint az elhervadt, kiszáradt réti virágé. Helyét másnak kell átadnia! Sok elfoglaltságának, vállalkozásának ez lesz az eredménye!
De áldott, boldog a kísértésben, a próbában kitartó ember, mert elismerést kap Istentől, átjut a tesztelésen, Krisztus méltó, valódi követőjének bizonyul. Elnyeri az élet koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek. Addig is „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róm 8:28).
Vass Gergely
