Igehely: ApCsel 17:22–34 Kulcsige: ApCsel 17:28 „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: «Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.»”
Az igaz Isten ismeretlenül is tisztelhető bizonyos mértékben, de feltétlenül szükséges személyesen megismernünk Őt és számunkra készített ajándékait (Jn 4:22).
Ő figyelemmel kíséri az emberek dolgait, ügyeit, szükségeit! Megváltást készített számunkra a bűneinkből, elrontott életünkből. Mindenütt jelen van. Nem helyhez és időhöz kötött, hanem mindenek felett áll!
Istennek nincs szüksége ránk, sem szolgálatunkra, hanem fordítva: nekünk van életbevágóan nagy szükségünk Rá és kegyelmére. Nem szenved hiányt semmiben sem (Zsolt 50:10–12). Ő ad mindenkinek, akinek akar, életet, leheletet és mindent. Ő a szuverén Teremtő és a mindenség Fenntartója, az egész világtörténelem korlátlan Ura és Irányítója. Kijelenti magát az embernek, hogy Őt személyesen megismerje, elfogadja.
Az istenválogató és -váltogató embereknek szükségük van megtérésre, az igazi, új, teljes életre és annak fenntartására. El kell fogadnunk és szolgálnunk a világmindenség Teremtőjét, Fenntartóját, Urát és Bíróját.
„Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik!” (Ézs 44:7)
Vass Gergely
… a megtisztulás
Igehely: Zsolt 66:8–12 Kulcsige: Zsolt 66:10 „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.”
Életminőségünk a véredényeink megtisztulásától is függ. Szívünk tisztaságától függ a lelki egészségünk, örök üdvösségünk.
Istenünk tisztító szándékkal próbákat engedhet ránk. Azok megvilágítják előttünk bűneinket, gyengeségeinket, hibáinkat. De a belé vetett hitünk mértékét is. A próbák mélyebb bölcsességre tanítanak;élesítik szellemi látásunkat;érettebbé tehetnek minket (Zsolt 17:3; Zsid 12:11). Az Úr nem hagyott magunkra bennünket lelki-szellemi rabságunkban. Tűrőképességünk határait feszegette. A szélsőséges körülményeken átvezetett. Kiszabadított azokból, felüdített bennünket. Életben tartott, szabadságra juttatott (2Kir 19:35–36; Zsolt 18:17–20; Ézs 43:2).
Fájdalmunkat enyhíti, keserűségünket oldja, amikor Isten magasztalásába fogunk. Lecsendesedünk, és más szemmel fogjuk látni saját életünket, a jövőnket is.
Isten úgy tisztít bennünket, mint az ötvös az ezüstöt, mindaddig, amíg Krisztus képe tisztán nem látható bennünk, rajtunk.
Mikor és hogyan tapasztaltad utoljára a megtisztulásod felüdítő hatását?
Vass Gergely