Igehely: Lk 8:16–21 Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”
Szokták mondani: „A vér nem válik vízzé.” Bár belőlem mindig kellemetlen érzést váltott ki ez a közmondás, a kijelölt igerész kapcsán arra jöttem rá, hogy valamilyen szinten mégis tükrözi azokat az igazságokat, amelyeket Lukács által Isten szeretne közölni gyermekeivel.
Jézust a földi rokonai (testvérei és édesanyja) szeretnék „látni”. Egyes bibliamagyarázók azt valószínűsítik, hogy az egész találkozás célja olyasmi lehetett, hogy leállítsák vagy elhallgattassák Jézust (lásd: Mk 3:21). Jézus elutasítja ezt a „családi találkozót”. Mindeközben viszont egy nagyon fontos igazságot ad át: azok az ő rokonai, akik Isten szavát hallgatják és meg is cselekszik. Nagyon érdekes ez, mert nem azt mondja Jézus, hogy így válnak azzá, hanem hogy ez az ismertetőjelük azoknak, akik már hozzá tartoznak. Tehát, ha valaki Jézushoz tartozik, Isten gyermeke, Jézus testvére, akkor hasonlítania kell a Fiúhoz, aki engedelmeskedett az Atyának mindvégig. Isten gyermekeinek ismertetőjele az, hogy örömmel, teljes szívből engedelmeskednek a mennyei Atyának.
Kedves Olvasó, erről tanúskodik a magán-, családi, gyülekezeti életed? Ha nem, akkor boruljunk le együtt a keresztnél, megvallva, megbánva és elhagyva engedetlenségünket! Mert azért jött az Isten Fia, hogy nekünk, engedetlen, bukdácsoló istengyermekeknek kegyelmet, új esélyt és új erőt adjon a hozzá való hasonlításhoz. Hogy egy napon majd elmondhassák felőlünk is: „A vér nem vált vízzé!”
Moroz Tamás
Kérjünk kitartást Isten Igéjének megtartásában! – Zsolt 119:55-57
Ha az Úr szabadítására vársz – Zsolt 40 (Zsolt 40:17)
Az új szövetség szabadsága
Igehely: 2Kor 3:12–18 Kulcsige: 2Kor 3:17-18 „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”
„Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság!” Talán ez az egyik olyan igevers, amit legtöbbször kiragadnak a kontextusból, és olyan értelmet adnak neki, ami messze áll az eredeti mondanivalótól. Mondogatják ezt sokan, miközben olyasmit tesznek, ami teljesen ellentmond Isten Igéjének, olyat, ami azzal semmiképpen nem egyeztethető össze.
Ebben az igeszakaszban arról van szó, hogy az újszövetségi szolgálat nagyobb, feljebb valóbb, mint az ószövetségi szolgálat, mivel annál dicsőségesebb, és az ószövetséggel ellentétben ez igazi szabadságot ad. Míg a régi szövetség képtelen volt arra, hogy az ember tisztán, szabadon láthassa Isten dicsőségét, addig az új szövetségben Isten Lelke képessé tesz arra, hogy az Isten dicsőségét megláthassuk.
A hívő ember tehát az Úr Jézus Krisztus áldozata árán megtisztultan már láthatja, hogy Isten milyen dicsőséges, fenséges és szent. Miközben pedig ebben gyönyörködik, átváltozik egyre jobban és jobban az Úr Jézus képére és hasonlatosságára.
Isten Lelke tehát nem arra szabadít fel, hogy féktelenül és korlátok nélkül azt tegyem, amit szeretnék, hanem arra, hogy egyre jobban hasonlítsak szóban, tett-ben, gondolatban, érzésben, vagyis egész lényemben az Úr Jézus Krisztushoz.
Hadd kérdezzelek téged: te ilyen szabadságban élsz? Szabad vagy? Krisztushoz egyre jobban hasonlítasz? A Szentlélek erre tesz képessé, erre szabadít fel! Isten segítsen meg mindannyiunkat ilyen módon növekedni! Ámen!
Moroz Tamás
