2026. január 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ne maradjunk kicsinyhitűek!

Igehely: Mt 8:23–2 Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”

A tanítványok kicsinyhitűsége abban nyilvánult meg, hogy attól féltek, elvesznek a tenger háborgása miatt, bár Jézus, a Mester, ott volt velük a hajóban. Már volt egy kis hitük, mert követték Jézust, de nem elegendő ahhoz, hogy ne féljenek a nehéz körülmények között. Helyesen szólították meg Jézust: – Uram –, de még nem úgy viszonyultak hozzá, mint ahogy Ő méltó volt erre. Jézus Krisztus Úr mindenek felett. Ő felfedi a tenger, a démonok és a bűn fölötti hatalmát. Ha a tanítványok félelmének oka a kicsinyhitűség volt, akkor Jézus nyugalmának a forrása az erős hit és hatalom. Ő azért nem félt, mert „hegyeket mozgató” hite volt. Hit és félelem: egymást kizáró fogalmak. Ahol hit van, ott nincs félelem, és fordítva. Jobban megismerve Őt, erősödik a hitünk és csökken a félelmünk. A hívő embert is érheti csapás, de ő nem esik kétségbe, mert aki minden csapásnál erősebb, vele van!

Hajón utazó kisgyermektől viharban kérdezik: „Nem félsz?” Ő így válaszol: „Miért essem kétségbe? Édesapám a kormányos!” Mi is így erősödjünk meg a hitünkben!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Építsd kősziklára az életedet!

Igehely: Lk 6:47–49 Kulcsige: Lk 6:48 „Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.”

Máté a házépítés példázatánál két különböző helyszínre gondol. Lukács pedig arról a szintbeli különbségről beszél, ahova az alapot lefektetik. Isten igéje olyan, mint a kőszikla, mert „az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pt 1:25). A kőszikla az örök, a változhatatlan dolgok jelképe, a fövény pedig a mulandó és az állandóan változó dolgokat jelenti. A kőszikla Istent és az igéjét jelképezi, a fövény pedig az embert és az ember alkotta dolgokat. „Átkozott az a férfi, aki emberekben bízik, és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott a szíve” (Jer 17:5). Minden emberi okoskodás, még ha tudományosnak nevezik is, de Isten igéje elé kerül valakinek az életében, akkor az fövényre építette a házát. Akik saját erejükben, képességükben vagy éppen jó cselekedeteikben bíznak, ezek Isten előtt egyszer fövénynek fognak bizonyulni.

Csak az isteni Kőszikla – amelyre hit által építünk – tarthat meg bennünket a megpróbáltatások viharában. A döntő az lesz ebben, hogy valaki belegyakorolta-e magát annak cselekvésébe, amit Jézus mondott. Legyen megújított döntésünk, hogy a Kősziklára építünk!

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).