Igehely: Lk 5:17–26 Kulcsige: Lk 5:20 „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.”
Ez a történet a hit és a közösség erejét mutatja be. Négy ember olyan kitartást tanúsít barátjuk megsegítésében, hogy hajlandók a tetőt is megbontani. Ez a közösségvállalás, a szeretet megható példája.
Jézus először nem a testi bajt gyógyítja, hanem bűnbocsánatot hirdet. Ez felháborítja a vallási vezetőket: „Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Jézus válasza a csoda: „Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, …, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” A testi gyógyulás bizonyítja a lelki gyógyulás valóságát. A kettő összefügg, de a lelki fontosabb. A bűnbocsánat örök, a testi gyógyulás időleges. A barátok hite helyettesítő értékű: Jézus látja a hitüket, és cselekszik.
A gyógyult ember dicsőíti Istent és hazamegy. A csoda célja mindig Isten dicsőítése. A személyes áldás közösségi áldássá válik: „mindnyájan ámulatba estek és dicsőítették Istent.”
Hogyan tudjuk barátainkat Jézushoz hozni? Mit jelent számodra a bűnbocsánat gyógyító ereje?
Veress Efraim
Testvéries magatartás
Igehely: Fil 2:1–4 Kulcsige: Fil 2:3 „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.”
Pál apostol a keresztyén közösség ismertetőjegyeit fogalmazza meg az önzetlen szeretetben és alázatban. A felsorolás négy területet említ: vigasztalás Krisztusban, szeretetközösség, lelki egység és irgalmasság. Ezek alapján válik lehetségessé az apostol öröme: „tegyétek teljessé az én örömömet”. Az egység nem külső kényszerből fakad, hanem a bensőséges közösség gyümölcse: „ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” (2.v.).
A pártoskodás és hiú dicsőségvágy megöli a közösséget. Ezek helyett az alázat legyen a vezérelv. Az alázat nem azt jelenti, hogy lebecsüljük magunkat, hanem hogy másokat magasabbra értékelünk. Az önzetlenség gyakorlati megnyilvánulása: Ne csak a magunk hasznát tartsuk szem előtt, hanem a másokéira is legyünk tekintettel. Ez nem azt követeli meg, hogy ne törődjünk magunkkal, de azt igen, hogy törődjünk másokkal is. Ez a magatartás Krisztus példáján alapul, aki „megüresítette magát” (7.v.). Az ő alázata a mérce minden keresztyén kapcsolatban.
Hogyan gyakorolhatjuk az önzetlen testvéri szeretetet a mindennapokban? Mit jelent számodra mások különbnek tartása?
Veress Efraim
