Igehely: Lk 7:1–10 Kulcsige: Lk 7:9 „Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”
Ez az igeszakasz leírja egy római százados szolgájának meggyógyítását Kapernaumban. A csoda nemcsak az Úr Jézus hatalmát mutatja be, de kiemeli a katonatiszt hitét is, aki bár pogány volt, de hitben felülmúlta a választott nép fiait. Az Úr Jézus csodálattal tekintett a szilárd hitére.
Jézus csodálja a hit meglétét. Az evangéliumokból láthatjuk, hogy a Megváltó nem az emberek gazdagságát, társadalmi helyzetét vagy vallási tekintélyét nézte. Ez nem azt jelenti, hogy közömbös vagy érzéketlen lett volna az emberek élethelyzete iránt, hanem hogy egészen más szempontok voltak fontosak számára. Az egyik ilyen terület, amelyet Jézus fontosnak tartott, az emberek hite. Elcsodálkozott némelyek hitetlenségén (például a názáretiekén: Mk 6:6; vagy a tanítványokén a feltámadása után: Mk 16:14), ugyanakkor a hit megléte is csodálattal töltötte el (Mk 2:5). A királyi tisztviselő fiának meggyógyításakor Jézus értékelte, hogy egy nem zsidó embernél ilyen hitet talált.
Jézus csodálja a hit nagyságát. Ezt mondta: „Izráelben sem találtam ekkora hitet” (Lk 7:9). Péternek szemére hányta a kicsinyhitűségét, amikor a vízen járva elindult Jézus felé, de aztán levette Uráról a tekintetét. A római százados esetében csodálkozott, milyen mélyen bízott benne ez az ember.
Jézus csodálja a hit alázatosságát. A százados alázatosan elismeri Jézus tekintélyét, mindenre kiterjedő hatalmát. Nem tekintette a hitét, sem a korábbi jó cselekedeteit érdemnek, amely által Jézust valamire kötelezné, hanem kiváltságnak, amely által kifejezhette alázatát Isten Fia iránt.
Adjunk hálát a hívő emberek bátorító, példás életéért! Adjunk hálát az Úrnak a hit ajándékáért! Imádkozzunk, hogy az Úr növelje a hitünket! Imádkozzunk, hogy Isten adjon lelki világosságot, hogyan mutassuk be a hitünket teljes alázattal! Könyörögjünk azokért, akik még nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban! Könyörögjünk azokért, akik meggyengültek a hitben!
Petrică Creţu
Adjunk hálát, mert gyülekezeteink terjeszthetik a hitet a világhálón is! – Róm 1:8
Ha pásztorlásra van szükséged – Zsolt 23 (Zsolt 23:1-2)
Az új szövetség szolgálatának kiválósága
Igehely: 2Kor 3:4–11 Kulcsige: 2Kor 3:7-8 „Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?”
Isten áldásainak története két szövetség köré szerveződik, melyeket a Magasságos Isten kezdeményezett. Az első a Sínai-hegyen kötött szövetség, amelyre Pál apostol a 2Kor 3:7 versben utal. Leírja, hogy ennek a szövetségnek a rendelkezéseit kőtáblákra vésték, és különleges dicsősége volt, mivel Isten saját kezével írta azokat. Ez az isteni dicsőség annyira nyilvánvaló volt, hogy Mózes arcáról is visszatükröződött, miután Isten jelenlétében tartózkodott, és átvette a Mindenható által írt törvénytáblákat. Ennek az első szövetségnek a gyümölcsei különösen értékesek voltak, ez a következőkben nyilvánul meg:
a) kinyilatkoztatja a Mindenhatót, mint személyes, egyedülálló és szent Istent;
b) Isten törvénye szent, igaz és jó;
c) az embernek szüksége van Isten áldására;
d) az ember számot kell adjon az Úrnak bűneiről.
Mindezek ellenére a sínai-hegyi szövetség nem volt képes az embert igazzá tenni Isten előtt, mert saját erejéből senki nem tud megfelelni az Úr elvárásainak. Emiatt Isten új szövetséget rendelt el, ahol az ember azáltal igazul meg, hogy hisz abban, amit Isten a Fián keresztül véghez vitt érte. Az új szövetség dicsősége a következőkben is megnyilvánul:
a) az új szövetséget Isten minden nép számára szerezte, nem csak Izráel számára;
b) Isten felvállalta az emberek sorsát a Fián keresztül, aki magára vette a törvényszegéseinket;
c) a Szentlélek által viszi véghez ezt a szövetséget: újjáteremti a különböző nemzetekhez tartozó embereket, hogy Istennek éljenek;
d) azokat, akik elfogadják, Isten a legkülönlegesebb áldásokban részesíti.
A megváltott hívőt a Szentlélek képessé teszi, hogy a szövetség dicsőségének mértéke szerint szolgáljon, alkalmassá váljon Isten szolgálatára. A hívő ember kiváltsága, hogy szolgálhatja őt.
Adjunk hálát a kegyelemért, hogy az új szövetség által üdvösséget nyertünk! Kérjünk bocsánatot azokért az alkalmakért, amikor nem törekedtünk a szolgálat kiválóságára! Könyörögjünk azokért, akik halogatják a szolgálatban való részvételt! Imádkozzunk azokért, akik még nem léptek hit által szövetségre az Úrral!
Petrică Crețu
Új hozzászólás