2026. január 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A szeretet mértéke

Igehely: Lk 7:36–50 Kulcsige: Lk 7:47 „Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”

Ez a történet Simon házában bemutatja, hogy az igazi szeretet hálából fakad. Az tudja igazán szeretni az Urat, aki megtapasztalta a bűnbocsánat kegyelmét. Aki elismeri, hogy mérhetetlenül sok bűne bocsáttatott meg.

Jézus a szeretet abszolút mércéje. Senki sem tud jobban szeretni, mint ő. Senki sem állíthatja, hogy a szeretete megelőzné Jézus szeretetét. Isten szeretett minket előbb. Isten nem személyválogató: egyformán felajánlotta a szeretetét a bűnös asszonynak is és Simonnak is. A különbség nem az Úr szeretetében van, hanem az embereknél. Az emberek különbözőképpen válaszolnak Isten szeretetére: némelyek gyűlölik őt, mások csak látszatra szeretik, mások csak egy kicsit, és vannak, akik nagyon és teljes szívükből szeretik Istent.

E tanítás kapcsán adjunk hálát az Úrnak végtelen és fenséges szeretetéért. Kérjünk bocsánatot azokért a pillanatokért, amikor az Isten és embertársaink iránti szeretetünket gonoszság, közöny, irigység és más bűnök korlátozták. Imádkozzunk azokért, akik még nem válaszoltak szeretettel Isten szeretetére!

Petrică Creţu

DÉLUTÁN | 

A Dicső szolgája

Igehely: 2Móz 33:18–23 Kulcsige: 2Móz 33:19 „Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.”

Mózes egyik legkülönlegesebb imádsága ez volt: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” Isten értékelte ezt a kérését, és igyekezett úgy válaszolni rá, hogy Mózes ne haljon meg. A dicsőség Ura nem adhatta meg Mózesnek mindazt, amit kívánt – de megmutatott neki a dicsőségéből annyit, amennyi lehetséges volt: a kőszikla hasadékába helyezte. Ez a kőszikla prófétai módon Krisztusra utalt, akin keresztül minden arra vágyakozó ember megláthatja Isten dicsőségét. Mózes imádsága megmutatja ennek a szolgának a magas szellemi állapotát, aki megkapta a kegyelmet, hogy az arcán meglátszódjék az Úr dicsősége, és kezében tartsa a Mindenható által írt törvénytáblákat.

Adjunk hálát az isteni dicsőségért, amely Jézus Krisztusban láthatóvá vált számunkra! Erősödjünk meg a hitben, hogy amint Mózes, Isten szolgája, dicsőségben részesült, úgy mi is – az ő gyermekei – dicsőségben részesülünk. Imádkozzunk, hogy az Úr mutassa meg nekünk a dicsőségét az igéjében és a vele való közösség által! Könyörögjünk azokért, akik még nem ismerték meg Isten dicsőségét Jézus Krisztusban!

Petrică Crețu

 Napi áhítat

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).