Igehely: Ezsd 1:5-11; Kulcsige: Ezsd 1:6 „Szomszédaik mind segítették őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, az önkéntes adományaikon kívül.”
Elindultak Júda és Benjámin családfői, a papok és a léviták. Ők azok, akik hallgattak Isten felhívására, hogy adják fel addigi életüket, és vállalják a hosszú utat haza. Mindezt nem a saját hasznukért tették, hanem azért, hogy felépítsék azt a házat, ahol Isten lakott, a templomot.
Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”
Különleges az a szemszög, amin keresztül a Krónikák könyve bemutatja az eseményeket. Két uralkodó hetvenéves különbséggel tesz valamit. Egyik a büntetés eszköze, a másikon keresztül jön a helyreállítás.
Igehely: Jer 25:1-38; Kulcsige: Jer 25:12 „De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre.”
Tegnap megvizsgáltuk, hogy Isten hogyan teljesítette be a szavát, amit Jeremiás által közölt. Ma épp azt a próféciát olvastuk el, amit Jójákim idejében üzent Isten. Ő az a király, akit Nabukodonozor bilincsbe verve vitt el Babilóniába, majd nemsokára a népet is elhurcolta.
Igehely: Ezsd 1:1-11; Kulcsige: Ezsd 1:1 „Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse szóban és írásban a következőket.”
Isten népe engedetlen volt, ezért Ő megengedte, hogy a babiloniak fogságba vigyék őket. Jeremiás próféta által viszont jó előre megígérte, hogy 70 év múlva meglátogatja népét, és visszaviszi arra a helyre, ahonnan elhurcolták őket. Letelt az idő.
Igehely: Jel 20:11-15; Kulcsige: Jel 20:12 „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”
Egy trón, kétféle feljegyzés és kétféle ítélet. Lesz örök élet, de lesz örök halál is, ami örök, tudatos szenvedést, az isteni élettől való elválasztódást jelent. A világon a legkomolyabb dologról van itt szó. Az idő telik és ez esemény egyre közeledik.
Igehely: 2Pt 3:3-16; Kulcsige: 2Pt 3:10 „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.”
El fog jönni az Úr és az ő napja, mint a tolvaj, meglepetésszerűen, és sokak számára váratlanul. Akkor majd igazságosan ítél, majd miután a föld és a rajta lévő dolgok megégtek, mindent újjá tesz. Hogyan viszonyulunk ehhez az igazsághoz?
Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”
Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.