Igehely: Róm 3:27-31; Kulcsige: Róm 3:28 „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”
A fizikai élethez alapvetően friss levegőre, tiszta vízre és egészséges ételre van szükség. A szellemi-lelki élethez pedig csak hitre van szükség. De ez a hit nem saját magunkban van, hanem Jézus Krisztusban. Nem abban, amit mi teszünk, hanem abban, amit Ő tett. Mit tett Jézus?
Igehely: ApCsel 3:11-26; Kulcsige: ApCsel 3:19 „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.”
A megtérés Isten kegyelmi ajánlata és munkája a bukott ember helyreállítására, ami ugyanakkor egy egyedülálló sorsfordító lehetőség. „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát… hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 18:23).
Igehely: ApCsel 18:1-11; Kulcsige: ApCsel 18:8 „Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt, és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek.”
Pál apostol életformája a misszió, a bizonyságtétel, hiszen megélte Isten kiválasztó kegyelmének nagyszerűségét, és az Ő országának lett elkötelezett munkása. Most éppen Korintusban van, és munkatársaival közös céljuk a szolgálat.
Igehely: Jn 13:34-35; Kulcsige: Jn 13:35 „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Látszólag nagyon egyszerű Ige áll ma előttünk. A felszólítás mégis sok emberi gyengeségbe, nehézségbe ütközik. Azonban az Úr Jézus nem tanácsot ad, nem általános viselkedési formákat ismertet, hanem parancsolatot ad az övéinek.
Igehely: 1Kor 11:23-26; Kulcsige: 1Kor 11:26 „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.”
Az Úr népének ünnepe a nyugalomnap, Krisztus feltámadásának napja, de a vasárnapok között kiemelt figyelmet kap az úrvacsorai alkalom. A vasárnap Krisztus feltámadásának örömünnepe, az úrvacsora Krisztus keresztáldozatának emlékünnepe.
Igehely: Jak 5:13-16; Kulcsige: Jak 5:16 „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
A közösség megélése nagy áldást jelent, hiszen bekapcsolódva más/mások örömébe milyen sokszor lehetünk boldogok. Nagy lehetőség is, hogy a nehéz terhet cipelők mellé odaálljunk, és könnyítsünk a terhük súlyán.
Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”
Jó nevelésben részesült. Szülei a nemes dolgokra nevelték, és ez sokat számít. Egy sötét, bűnös világban fontos az a fény, amit elénk tartanak azért, hogy boldoguljunk. Értékeljük ezt!
Hosszan uralkodott. 25 év – egy negyedszázad. Sok mindent véghezvihetett. Elkezdett valamit, és volt ideje megfigyelni a következményeket. Hosszútávon kell nézni az életet: a földit az örökkévalóság szempontjából.