Igehely: Mt 8:23–27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Isten az embert tevékeny életre teremtette és már kezdetben a tettek mezejére állította. Az élet értelmessége, hasznossága, a beteljesülés érzet a tevékenységeinkhez kapcsolódik.
Igehely: Mt 8:18–22; Kulcsige: Mt 8:20 „Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Jézus távozni készült, és valószínűleg ez késztetett bizonyos embereket arra, hogy kérleljék őt, vegye be őket is abba a tanítványi körbe, amelyik állandóan vele jár. A szoros értelemben vett tanítványság a Mester személyéhez való közeli kötődéssel járt.
Igehely: Mt 8:14–17; Kulcsige: Mt 8:15 „Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított.”
A Péter anyósát gyötrő láz – amitől az Úr Jézus megszabadította –, akkoriban betegségnek számított, nem pedig tünetnek. Máté a sok gyógyulási történet közül érdekes módon egy leprás meggyógyítását, egy pogány százados hitét és egy asszony történetét örökíti meg ebben a részben.
Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”
A Jézushoz intézett kérés egy pogánytól érkezett. Egy nem zsidó közeledett a zsidó Messiás felé. Máté evangéliumában még egyetlen ilyen esettel találkozunk, a Mt 15:21–28-ban, amikor a kánaáni asszony kiált Jézus után. Figyelemre méltó, hogy mind a két történetben „távgyógyítás” történik.
Igehely: Mt 8:1–4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
Visky István egyik igehirdetése világított rá arra, hogy amikor az Ószövetségben tiszta és tisztátalan érintkezik, akkor a tiszta tisztátalanná válik. Viszont amikor ugyanez megtörténik az Újszövetségben, akkor a tisztátalan lesz tisztává. Ezt olvashattuk a kijelölt igében is.
Igehely: Mt 7:15–20; Kulcsige: Mt 7:19-20 „Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.”
Hogyan különböztetjük meg a farkast a báránytól? Egymás mellé állítjuk a két állatot, és amelyik a bárány mellett áll, az a farkas. Nyilvánvaló, nem? De!
Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”
Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.