Igehely: ApCsel 28:1-10; Kulcsige: ApCsel 28:9 „Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket.”
Miután az Úr megszabadította Pált és a vele hajózókat a Földközi-tengeren tomboló vihartól, tekintélyt adott az apostolnak Málta szigetének vezetői előtt, hogy előkészítse a római utazását. Ez két csoda által történt.
Igehely: ApCsel 19:8-20; Kulcsige: ApCsel 19:12 „Úgyhogy még levetett kendőit vagy kötényeit is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.”
Efézus Kis-Ázsia egyik legfontosabb központja volt. Gazdasági és politikai jelentőségén túl a vallási sokszínűség városa is volt. Pál apostol Efézusban szembesült a többistenhívő vallások képviselőivel, akik különösen Artemisz (Diána) istennőt imádták.
Igehely: ApCsel 14:5-18; Kulcsige: ApCsel 14:10 „Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.”
Az emberek félreértették a csodákat, amelyek az ige hirdetését kísérték néha. Az ApCsel 14:5–18 egy ilyen helyzetről számol be. Miután Ikóniumban Pál és Barnabás élete veszélybe került, Lisztra városába menekültek.
Igehely: ApCsel 9:32-35; Kulcsige: ApCsel 9:34 „Péter így szólt hozzá: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat! Az azonnal felkelt.”
Igeszakaszunkban az orvos Lukács egy újabb fontos részletet mutat be Péter apostol szolgálatából. Lidda városában – amely Joppétól mintegy 17 kilométerre délkeletre, Benjámin területén feküdt – meglátogatta azokat, akik átadták az életüket az Úr Jézus szolgálatára.
Igehely: ApCsel 9:1-18; Kulcsige: ApCsel 9:18 „És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett.”
Krisztus egyik legkiemelkedőbb szolgája Pál apostol volt, akit Tarzuszi Saulként ismertek. Ezt a nevet születésekor kapta a családjában.
Igehely: ApCsel 8:4-7; Kulcsige: ApCsel 8:7 „Sok megszállottból ugyanis hangos kiáltással kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta is meggyógyult.”
Fülöpöt az Úr arra használta fel, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben részt vegyen az adminisztratív szolgálatban. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy lelki szolgálatot is végezzen.
Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”
Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.
Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.