Igehely: Zsolt 139:1-24; Kulcsige: Zsolt 139:14 „Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”
Bármilyen távolságok és mélységek nyíljanak térben és időben (sőt rajtuk túl is), a hívő ember boldogan nyugtázza: ott van az Isten!
Igehely: 1Kor 12:12-18; Kulcsige: 1Kor 12:13 „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”
Krisztus testére, az Egyházra csakis a megalázkodás hálatelt lelkületével gondolhat a hívő ember. Egyrészt azért, mert az Atya feltétel nélküli kegyelméből, a Fiú áldozata árán, a Szentlélek hathatós munkálásával lett ő maga is tagja – nem pedig bármiféle érdeme, előre látott jó döntése okán.
Igehely: Zsolt 119:89-96; Kulcsige: Zsolt 119:92 „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.”
Az Ige nélküli ember a pusztulás szánalmas, siratnivaló embere. Önnön bukott ember-voltának nyomorúságában fog elsorvadni (92. v.) békességes körülmények között is, hogy nyomorúsága a kárhozatban teljesedjék örök gyötrelemmé. Egymást pusztítják a pusztulók (95. v.) a végesség világában (96.
Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: Róm 10:8 „Hanem mit mond? »Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben«, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.”
„A törvény végcélja Krisztus” – mondja az Ige. Sokan a fordítottját gondolták: azt, hogy Krisztus végcélja a törvény. Ezek a zsinagógafők nem tudtak örvendezni a betegek gyógyulásán. Felhorkantak a kalásztépés miatt. Megbotránkoztak. Duzzogtak.
Igehely: 1Jn 1:1-4; Kulcsige: 1Jn 1:2 „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.”
Jézus Krisztus személyében az örök időtlenség uralkodó Logosza érzékszervekkel is megtapasztalhatóvá alázta magát a bukott teremtmény számára. A Királyok Királya láthatóvá vált, tapinthatóvá, megostorozhatóvá, keresztre feszíthetővé – mert szeretett.
Igehely: Zsid 1:1-6; Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”
Az időnek teljességében testet öltött, aki által és akire nézve teremtetett minden mennyen és földön; aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget; aki előtt ámulva hódolnak mind az angyalok. Évezredeken át kőbe vésett törvények terelték Őfelé a választottak tekintetét.
Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”
A Biblia kétféle emberről beszél. Az egyik az, aki szereti és cselekszi a gonoszságot, a rosszat; a másik az, aki szereti és cselekszi az igazságot, a jót. Isten igazságosan fog ítélni majd az ítélet napján, és mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (Róm 2:6). Viszont addig, ameddig a földi életünk vagy a kegyelmi idő tart, jóságos velünk. Ő ad napsütést és esőt jókra is, és gonoszokra is. Ha ma reggel fel tudtál kelni, az is az Ő jóságának köszönhető. Isten jósága minden embert megtérésre ösztönöz. Sajnos, nem mindenki veszi észre Isten jóságát.