Igehely: 2Kir17:24-41: Kulcsige: 2Kir 17:33 „Félték tehát az Urat is, de tisztelték a maguk isteneit is, azoknak a pogány népeknek a szokása szerint, akik közül elhurcolták őket.”
Arról olvashattunk, hogy miként telepítették be a samaritánusokat arra a földre, amelyen előzőleg a hűtlen Izráel lakott. A hazaérkező Júda nem akart együttműködni ezzel a betelepített néppel, amikor a templom építéséről volt szó.
Igehely: Ezsd 4:1-16; Kulcsige: Ezsd 4:3-4 „Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől.”
Bizonnyal igaz, amit Pál írt fiatal munkatársának: „Mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” Az ellenség sok tekintetben akadályokat igyekszik gördíteni Jézus hűséges követői elé.
Igehely: 4Móz 29:1-39; Kulcsige: 4Móz 29:13 „Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak: tizenhárom bikaborjút, két kost és tizennégy egyéves bárányt, amelyek hibátlanok legyenek.”
Minden áldozatnak, amit Izráel fiai vittek az Úrnak, az volt a célja, hogy kedves illatú legyen, hogy Isten kedvesen fogadhassa azt. Nem kényszerből kellett tenni, hanem teljes örömmel. Voltak áldozatok, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy teljesen elégjenek az oltáron.
Igehely: 4Móz 28:1-31; Kulcsige: 4Móz 28:2 „Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul.”
Gyermekként, amikor a Bibliát olvastam, szerettem Mózes első fejezetétől elkezdeni, ugyanis a leírt események érdekesek, könnyen érthetőek és megragadóak voltak.
Igehely: Ezsd 3:8-9; Kulcsige: Ezsd 3:8 „Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az Úr házának építését.”
Emlékszem, ahogy idősebb testvérek megosztották élményeiket arról, hogy miként épültek fel az imaházaink.
Igehely: Ezsd 3:1-7; Kulcsige: Ezsd 3:6 „A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az Úrnak, bár az Úr templomának az alapkövét még nem rakták le.”
Különleges időszak kezdete volt a zsidó nép számára, amikor újra hazájukba, Izráel földjére érkeztek, és elkezdhették építeni otthonaikat. Sok érzelmet tapasztalhattak meg, ahogy meglátták lerombolt otthonaikat, romos épületeiket.
Igehely: Róm 3:9–20 Kulcsige: Róm 3:12 „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”
A római gyülekezetnek írt levélben Isten elmondja, hogy milyen súlyos következményei voltak Ádám és Éva engedetlenségének. Amikor az első emberpár vétkezett, kikerültek Isten jelenlétéből, és megromlott a szívük. Azóta mindenki megromlott szívvel és Isten nélkül kezdi a földi életet. Csak növelni tudjuk bűneinkkel az adósságot Isten felé, nem tudunk jót cselekedni. Mivel ennyire gonosszá lett az emberi szív, a megoldás egyedül a szívcsere. Szükségünk van egy új, megváltozott szívre.