Igehely: Mt 8:14-15; Kulcsige: Mt 8:15 „Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki.”
Nem egyszerű helyzet, ha beteg van a családban. Abban az időben ez még nagyobb terhet jelentett: súlyos betegek ápolásához a család csak saját magára számíthatott, nem volt intézményesített segítségnyújtás, és a legtöbbször az anyagiak is hiányoztak.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:33 „Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét.”
Biztos sokan tudtak volna Jézusnak tanácsot adni, hogy mit tegyen ezzel a dadogó sükettel. És szerették volna, hogy ez a szemük előtt történjen meg. Jézus azonban félrevonta a beteget, és nem a kíváncsi tömeg előtt cselekedett.
Igehely: Mt 17:1-8; Kulcsige: Mt 17:7 „Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek!”
Három tanítvány elragadtatott állapotba kerül a megdicsőülés hegyén. Úgy tűnik, ez az, amire mindig is vágytak, itt szívesen megállnának, és itt maradnának örökre.
Igehely: Mt 20:29-34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”
Mennyivel felemelőbb lenne ez a történet, ha azt olvasnánk, hogy a vak embernek volt egy látó társa, aki segítségére volt a mindennapokban. De itt két vakról szól a történet. Ez látszólag halmozottan hátrányos helyzet. De legalább társai voltak egymásnak az árokparton ülve, a koldulásban.
Igehely: Mk 1:40-42; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
A betegről egyet tudunk: leprás. Tragikus életrajz. Jézus nem vádol, hanem könyörületre indul. A leprának alapvetően nincs helye az ember életében. Milyen egyszerű szavakkal kéri ez a leprás a gyógyulást! De a szavak mögött ott van ébredező hite, a térdre esés ezt fejezi ki.
Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A leprást élő halottnak bélyegezték, és a betegek is így gondolkodtak magukról. Fájdalmas és lassú halál várt ezekre a gyógyíthatatlan betegekre. Ha ez a leprás ismerte népe történelmét, tudhatta azt, hogy volt, aki meggyógyult a leprából, például Naamán, aki nem tartozott a választott néphez.
Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”
A Filippiben végzett missziómunka miatt Pál és Szilász igazságtalanul szenvedett, és börtönbe kerültek. Közben a börtönőr megtért, és háznépével, akik hittek, be is merítkeztek még azon az éjszakán. A város elöljárói másnap megüzenték a börtönőrnek a törvényszolgákon keresztül, hogy bocsássa szabadon az apostolokat. De mivel nyilvánosan megverték, és börtönbe zárták őket ítélet nélkül, pedig római polgárok voltak, ezt Pál és Szilász nem hagyta annyiban. Azt kérték, hogy jöjjenek el az elöljárók, és maguk vezessék ki őket, ne titokban bocsássák el, mint valami gonosztevőket.