Igehely: Ef 1:15–23 Kulcsige: Ef 1:19b-20 „Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben.”
Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása azt bizonyítja, hogy Ő felette áll a természet törvényeinek. Ő alkotta ezeket a törvényeket, Ő Isten. Soha senki nem élt, nem halt meg, és nem támadt fel úgy, mint Ő. Ezzel a hatalommal és dicsőséggel Ő soha nem élt vissza.
Igehely: 1Pt 1:3–9 Kulcsige 1Pt 1:7 „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.”
Ezt a levelet a reménység leveleként is emlegetik. Azoknak a keresztyéneknek szól, akik ki voltak téve a pogány környezetükkel való harcnak.
Ma is vannak harcaink. Szükségünk van bátorításra és útbaigazításra. Mivel bátorít ma Isten bennünket? Mire hívja fel a figyelmünket?
Igehely: 1Thessz 4:13–18 Kulcsige: 1Thessz 4:14 „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”
A remény egy bizalomteljes pozitív várakozást jelent. A hittel és szeretettel együtt életünk elengedhetetlen része (1Kor 13:13). A még nem látott dolgokról való meggyőződés, amit kitartással várunk (Róm 8:24–25). Egyszerűen megfogalmazva: valami jónak a várása.
Igehely: Róm 4:13–25 Kulcsige: Róm 4:23-25 „De nem egyedül érte van megírva, hogy «beszámította neki igazságul», hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.”
Ennek a fejezetnek a címe a hitből való megigazulás, ami a hívő életünk lényege. Ez Istennek arra a cselekedetére vonatkozik, amellyel a bűnbánó és megtérő bűnöst igaznak nyilvánítja. A következő fontos kérdés, hogy minek alapján? Mi teszi az embert igazzá (elfogadhatóvá) az Isten előtt?
Igehely: 1Kor 15:3–11 Kulcsige: 1Kor 15:3b-4 „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.”
Az evangélium jó hír, örömhír: Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról szóló üzenet. Igeszakaszunkban Pál leírja az evangélium tartalmát:
Igehely: Mk 16:14–18 Kulcsige: Mk 16:14 „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.”
Feltámadása után 40 napig Jézus még többször megjelent a tanítványainak. Vajon miért volt erre szükség? Igeszakaszunkban megkapjuk a választ:
Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”
A tiszta evangélium, az Isten élő igéje megérinti és válaszadásra készteti a hallgatót. Pál és Barnabás a zsinagógában az Írásokból kiindulva, a Szentlélektől kapott bölcsességgel magyarázták Krisztust. Sokan voltak, akik hittek, másokban pedig féltékenység ébredt. Nem olvasunk arról, hogy a pozitívan és negatívan reagálók mellett lett volna egy jelentős tömeg, akiket a Krisztusról szóló evangélium hidegen hagyott volna.