Igehely: Jn 14:8-14; Kulcsige: Jn 14:12 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek.”
Kisebb csodát éltem át, amikor leültem az áhítatot írni: a Bibliám éppen a kijelölt igénél nyílott ki. Véletlen? Nem. Valóban kis és nagy csodákat élünk meg az Úr kegyelméből, hisz a működő hit mindig gyümölcsöt terem!
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: Jn 12:44 „Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.”
Jézus Krisztus világosságul jött a világba. Oda, ahol sok az ellentmondás, ahol a sötétség uralkodik. Csupán néhány évtizede annak, hogy az orvoskutatók félelmetes kockázatokat tártak fel a hangsebességet (340m/s) átlépni kívánó ember előtt.
Igehely: Jn 7:37-44; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedülálló tér és idő szempontjából az a tanítás és prófécia, amelyet Jézus Krisztus itt elmond. Hallgatói a leigázott ország politikai vezetői és a köznép. Egyesek hisznek benne, mások a halálát akarják. Keresik Őt, hallani akarják, de nem értik, és merényletet készítenek ellene.
Igehely: Mk 11:20-26; Kulcsige: Mk 11:24 „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.”
Isten Fia, földi munkájának utolsó napjaiban, közvetlenül a kereszthalála előtt, a legmélyebbre kívánt hatni tanítása által hallgatói szívébe.
Igehely: Mk 16:14-20; Kulcsige: Mk 16:16 „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”
Nem csupán egy vezérkari főnök parancsa ez: hirdessétek a jó hírt!
Igehely: Jn 11:1-7, 17-45; Kulcsige: Jn 11:25-26 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Ez az ötödik önarckép, amelyben a názáreti Jézus bemutatja magát kortársainak, ahogy a véges találkozik a Végtelennel, a múlandó az Örökkévalóval, a halandó az Élettel. Az örök Atya, a Szeretet, adta a Fiút, hogy az embernek örök élete legyen általa.
Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!