Mindennapi áhítatok

2025. március 4., kedd

Igehely: Mk 9:30–32 „Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: «Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.» Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.”

Nekünk mindig terhünkre van, amikor valamiért áldozatot kell hozni. Ezt a nagyok mindig a kicsikre hárítják át. „Áldozatot a gyengék hoznak az erősekért.” – ezt látjuk végig a történelem során. Ezért nehéz megérteni Jézust, aki Isten hatalmával járt a földön, mégis áldozatot vállalt a kicsikért.

2025. március 3., hétfő

Igehely: Mk 9:14–29 Kulcsige: Mk 9:23 „Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Egy apa hittel fordul Jézushoz. A tanítványok, akik nem voltak fent a hegyen, kudarcot vallottak. Az apa szavaiban mintha vádként is hangzana: „Elhoztam…nem tudták…” (17-18.v.) Mintha a mi tehetetlenségünk miatti zúgolódást hallanánk ki az apa szavaiból.

2025. március 1., szombat

Igehely: Mk 9:1–8 Kulcsige: Mk 9:7 „De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: «Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!»”

Sokan vágynák meglátni Istent, szemlélni az Ő dicsőségét. De lehetséges ez? A Biblia nyíltan beszél arról, hogy az Istent soha senki nem látta, és ember élve nem is láthatja. Jézus a következőket mondja: „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14:9b).

2025. február 28., péntek

Igehely: Mk 8:34–38 Kulcsige: Mk 8:34 „Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Jézusnak sok követője volt földi élete során. Követték tanítványai, akiket elhívott. Ezenkívül nagy sokaság is járt vele. Ez a tömeg úgy alakult, hogy látták Jézus csodatetteit, és biztonságban érezték magukat mellette. De Jézus az emberek szívébe látott.

2025. február 27., csütörtök

Igehely: Mk 8:32–33 Kulcsige: Mk 8:33 „Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: «Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.»”

„Tévedni emberi dolog.” – állítja egyik közmondásunk. Ez tökéletesen beigazolódik a mindennapi életünkben. Gondolataink, szavaink, tetteink gyakran tévesek, mert korlátozott az ismeretünk és a képességeink is.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség is­te­ni jel­lem­vo­nás, amit mi, ha­lan­dó em­be­rek, ne­he­zen tu­dunk fel­fog­ni, és be­ha­tá­rol­ni nagy­sá­gá­ban, hosszú­sá­gá­ban, mély­sé­gé­ben, idő­ben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Is­te­ned, az Úr az Isten. Áll­ha­ta­tos Isten ő, aki hű­sé­ge­sen meg­tart­ja szö­vet­sé­gét ezer nem­ze­dé­ken át is, azok iránt, akik sze­re­tik őt és meg­tart­ják pa­ran­cso­la­ta­it” (5Móz 7:9). A mi hű­sé­ges Is­te­nünk­nek egyik leg­főbb el­vá­rá­sa, hogy szol­gái hű­sé­ge­sek le­gye­nek.