Mindennapi áhítatok

2021. szeptember 24., péntek

Igehely: Zsid 11:32-40; Kulcsige: Zsid 11:39-40 „És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.”

Hittel várni a Messiást nem egy álom, nem a sikeres élet receptje: ez az az út, amely a mennybe visz. Aki ezen jár, annak osztályrésze néha győzelem, siker, máskor kudarc. Néha irigylésre méltó eseményekben van része, máskor szenvedés vár rá. Nem mi választjuk meg, hogy ez kell, ez meg nem kell.

2021. szeptember 23., csütörtök

Igehely: Zsid 11:23-31; Kulcsige: Zsid 11:24-26 „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Mózes élete a hitnek köszönhető: szülei hite miatt maradt életben, aztán pedig hitből való cselekedetek sorozatát élte át. Mikor először elhagyta Egyiptomot, az nem az Istenbe vetett hite miatt volt: gyilkosság miatt menekült.

2021. szeptember 20., hétfő

Igehely: Zsid 10:32-39; Kulcsige: Zsid 10:36 „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.”

Az Úrnak odaszánt élet velejárója a hitért való szenvedés. Aki az árral szemben halad, abba elkerülhetetlenül belebotlanak. A Szentlélek ad ilyenkor belső bizonyosságot, hogy érdemes ezt mégis vállalni, hisz ennek nagy jutalma lesz.

2021. szeptember 19., vasárnap

Igehely: Zsid 10:19-31; Kulcsige: Zsid 10:23a „A testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.”

A levél írója az eddigi részekben párhuzamosan mutatja be a mózesi törvény elemeit, és azok beteljesedését az Úr Jézusban. A törvény szerinti áldozatot periodikusan ismételni kellett, és remélték, hogy Isten elfogadja azt.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?