Igehely: Mk 5:21–24, 35–43 Kulcsige: Mk 5:36 „Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”
A korábbi napokon láthattuk, hogy Jézus Úr a természet és a démonvilág erői felett. Isteni hatalmával rendet tud tenni a teremtett világ látható és láthatatlan részében is. A folytatás azt bizonyítja, hogy hatalma van a betegség és a halál felett is.
Igehely: Mk 5:14–20 Kulcsige: Mk 5:19 „Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: «Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.»”
A gadarai megszállottnál látványos volt a sátáni leuralás, de a szabadítás utáni változás is. A kondások szemtanúi voltak a nagy eseménynek. A környékről helyszínre érkező illetékesek is látták a térség rémének megváltozott életét (15.v.), majd meghallgatták a hozzá fűződő tanúvallomást (16.v.).
Igehely: Mk 5:1–13 Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A tenger lecsendesítése után a túlparton kikötve kiderült, hogy a vízen tapasztalt háborgásnál van súlyosabb és reménytelenebb: amikor az ember életét megszállja a Sátán, Istennek és országának ellensége.
Igehely: Mk 4:35–41 Kulcsige: Mk 4:39 „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”
Márk evangéliumában tovább haladva, az Isten országát illusztráló példázatokat egy újabb sorozat demonstratív, hitébresztő csoda követi. A 4. részben megörökített tanítások egy tengerpart közelében horgonyzó hajóról hangzottak el.
Igehely: Mk 4:26–34 Kulcsige Mk 4:31-32 „Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”
A házon belüli képek után Jézus ma ismét a szántóföldek felé tereli figyelmünket, hogy ezúttal az Isten országa növekedését szemléltesse. Bemutatja, hogy az új életünkben tapasztalt fejlődés titokzatos, de magától értetődő, látványos és valóságos.
Igehely: Mk 4:21–25 Kulcsige: Mk 4:21 „Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?”
„Akinek / Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (9.v., 25.v.) – Ezzel az ismétlődő figyelmeztetéssel jelzi Jézus, hogy folytatja az Isten országáról szóló példázat-sorozatot. Majd ráerősít: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok” (25.v.) ki abból, amit mondok!
Igehely: 1Kir 2:13–22 Kulcsige: 1Kir 2:22 „Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!”
Adónijjá, Dávid egyik fia, csellel akarta megszerezni a királyságot Salamontól. Ezért rafinált kéréssel fordult Betsabéhoz, Salamon anyjához. Arra kérte, hogy beszéljen a királlyal, mert szeretné feleségül venni a súnémi Abiságot.
Betsabé nem vette észre, hogy a szívességkérés mögött milyen hátsó szándék van. Adónijjá azt gondolta, hogy így könnyebben megszerezheti a királyságot, pedig azt Isten nem neki adta.