Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte.
Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel.
Igehely: Mk 2:13–17 Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Jézus a bűnösökért küldetett. Megtérésre hívással kezdi a szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15).
Igehely: Mk 2:3–12 Kulcsige: Mk 2:5 „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.”
Az igazi istentisztelet leírását látjuk igénkben. Kapernaumban abban a kiváltságban részesültek, hogy Jézus volt a szószéken. Csodálatos istentisztelet volt, annyian voltak, hogy sem az ajtón, sem az ablakon nem lehetett bemenni.
Igehely: Mk 2:1–2 Kulcsige: Mk 2:1 „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.”"
A meggyógyult leprás engedetlensége miatt Jézus kénytelen volt távol maradni a várostól, és lakatlan helyeken tartózkodni. Néhány nap múlva azonban ismét bement Kapernaumba. Olyan sokan összegyűltek, hogy még az ajtó előtt sem volt hely.
Igehely: Mk 1:40–45 Kulcsige: Mk 1:40 „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz.”
Abban a korban a lepra az egyik legelterjedtebb és legfélelmetesebb betegség volt. Az Ószövetségben ez nemcsak testi, fizikai betegség volt: a leprás ember rituálisan tisztátalanná vált, ami társadalmi következményekkel is járt.
Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?