Igehely: Mk 12:13-17; Kulcsige: Mk 12:17 „Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.”
Jézus életének utolsó hetét Jeruzsálemben töltötte, ahol sokat tanított, és nagyon sok kérdésre válaszolt. Ellenségei gyakran keresték a lehetőséget, hogy elnémítsák és megölessék.
Igehely: Mk 12:1-13; Kulcsige: Mk 12:9 „Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.”
Jézus gyakran beszélt példázatokban, hogy egyértelmű igazságokat nyomatékosítson. Volt, amikor saját tanítványai nem értették a példázat mögött rejlő üzenetet, a mai igében azonban a farizeusok nagyon is jól értették, hogy róluk van szó.
Igehely: Mk 11:27-33; Kulcsige: Mk 11:29 „Jézus pedig így válaszolt nekik: Kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Jézus Krisztus szolgálata idején sokan sokféle kérdéssel próbáltak valamilyen hibát találni benne, hogy aztán vádolhassák. Ez alkalommal Jézusnak azt az autoritását kérdőjelezték meg a főpapok és írástudók, amivel megtisztította a templomot. Ki adott neki engedélyt?
Igehely: Mk 11:12-14, 20-25; Kulcsige: Mk 11:22 „Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben!”
Talán ma is vannak, akikben kérdéseket vet fel Jézus megnyilvánulása, amikor elátkozza a fügefát, hisz azt írja Márk, hogy nem volt fügeérésnek az ideje, Jézus mégis gyümölcsöt keresett rajta.
Igehely: Mk 10:46-52; Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
A vak Bartimeus felismerte Jézusban Dávid Fiát. Ez hagyományos messiási cím, és amikor Bartimeus így szólította Jézust, akkor valódi látásról tett bizonyságot. Bartimeusnak valódi hite volt, mert az Úr Jézus ezt mondta neki: „a te hited megtartott téged”.
Igehely: Mk 10:41-45; Kulcsige: Mk 10:45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Egyik tanítvány sem volt különb Jakabnál és Jánosnál: mind úgy akartak nagyok lenni, hogy a többiek fölött uralkodnak. Mi is ugyanígy gondolkodunk: a legtöbb vállalkozás, szervezet és intézmény a személyes siker alapján méri a nagyságot.
Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”
A szelíd ember keményen harcol. Tudja, hogy a testben való lét minden pillanata az elbukás lehetőségét rejti, ezért arra törekszik, hogy ne test szerint éljen, és ne testi módon hadakozzon. A bűn először a gondolatokban keres fészket, majd onnan kiindulva uralja le az érzelemvilágot, a test tagjait. Ezért a hívő ember elsősorban a saját gondolataival vívja meg a harcot, azokat igyekszik foglyul ejteni a Krisztus iránti engedelmességre. Nem kicsi küzdelem ez!