Igehely: Mk 6:7-13; Kulcsige: Mk 6:12 „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.”
Az Úr Jézust az evangéliumokban gyakran látjuk úgy, mint aki egyik helyről a másikra megy, és szolgál a nép között. Korhű módszereket alkalmaz, tanítványait magával viszi, és neveli őket az evangélium átadásának közvetlen hirdetésére.
Igehely: Mk 6:1-6; Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.”
A próféták sorsa nem könnyű. (Főleg, ha bibliai értelemben vesszük, és nem a haszonleső, szélhámos tévtanítókra és jövendőmondókra gondolunk.) Ott, ahol a legnagyobb biztonságban, szeretetben és elfogadásban kellene részesüljenek, pont ott találják szembe magukat a legnagyobb ellenállással.
Igehely: Mk 5:35-43; Kulcsige: Mk 5:36 „Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”
Jairus a lehető legrosszabb hírt kapta: „leányod meghalt.” Akinek a megmentésére törekedett, már nincs az élők sorában. A segítség úton volt, de már késő, nincs, kin segíteni. Visszaemlékszem, amikor én kaptam ezt a hírt: akit szerettél, meghalt. Lesújtó, megbénító érzés.
Igehely: Mk 5:24b-34; Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Léteznek ezeknél szebb szavak: „A te hited megtartott téged”? Attól függ, te mit szeretnél ma hallani! Van egy különleges embercsoport: a néma szenvedők.
Igehely: Mk 5:21-24a; Kulcsige: Mk 5:23 „és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”
Szülőként nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor a gyermeked halálán van. Megtennél mindent azért, hogy meggyógyuljon!
Igehely: Mk 5:14-20; Kulcsige: Mk 5:13 „Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.”
Hányszor előfordult már, hogy szeretnénk parancsolni, csak nincs kinek, vagy ha van is kinek, hiába tesszük, mert nem hallgatnak ránk. Próbálunk parancsolni az időjárásnak: legyen napsütés, legyen eső vagy hulljon a hó!
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).