Igehely: Ézs 14:12-14; Kulcsige: Ézs 14:13-14 „Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!”
Keserű irigység, viszálykodás, zűrzavar és mindenféle gonosz tett – így jellemzi Jakab apostol az ördögi bölcsességet (Jak 3:15). Ennek adunk mi is helyet életünkben, amikor többet akarunk annál, mint amit szerető Istenünk nekünk szánt.
Igehely: Fil 2:12-18; Kulcsige: Fil 2:17 „Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.”
Lelkünk ellensége ravaszul azon fáradozik, hogy Krisztus követését olyan tehernek láttassa és éreztesse velünk, amiért nem érdemes túl sok áldozatot hozni. Rövidtávú érdekeink azt súgják a hétköznapokban, hogy jobban járunk, ha a könnyebb utat választjuk és elkerüljük a „Golgotát”.
Igehely: 1Móz 12:1-3; Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
Mai igénkben Ábrahám elhívásáról olvastunk, akit az Újszövetség a hívők atyjaként, példaképeként mutat be. Ábrahám családja bálványimádó volt (Józs 24:2,15), de Istennek terve volt vele, kihívta családjából és a megszokott környezetéből. Megtérésedtől más leszel, mint addig voltál.
Igehely: Péld 24:11; Kulcsige: Péld 24:11 „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!”
Mai igénkben a bölcs velősen megfogalmazza, hogy felelősek vagyunk a körülöttünk levőkért, törekedjünk hát lelkük megmentésére!
Igehely: 1Tim 6:10-11; Kulcsige: 1Tim 6:11 „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.”
Ősi vadászmódszer a csapdák kihelyezése. Vigyázz és kerüld, mert ha megfogott, már késő. A csapdákban általában elhelyeznek valamit, ami odacsalogatja a leendő áldozatot. Igénk úgy beszél a pénz szerelméről, mint a legnagyobb csaliról.
Igehely: Jak 1:13-15; Kulcsige: Jak 1:14 „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.”
Az első bűneset óta működik a hibáztatás játéka: mindig a másik a hibás. Egy gyermek sírva mondta, amikor csínytevésen kapták: „az a buta Sátán már megint becsapott”. Némelyek Istent is hibáztathatják: „Ő mindenható, miért engedte meg? Tudta, hogy képtelen vagyok ellenállni”.
Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”
Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.