Igehely: Mk 1:35–39 Kulcsige: Mk 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”
Jézus Krisztus imádkozó életet élt. Az imádkozás fontosságát abban láthatjuk, hogy korán reggel, mielőtt megvirradt volna, felkelt és kiment egy puszta helyre imádkozni. Értékes perceket töltött az Atyával való közösségben.
Igehely: Mk 1:32–34 Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Márk evangélista megjegyzi, hogy a zsidók vártak, amíg véget nem ért a szombat, és csak azután vitték a betegeiket Jézushoz. Azért tettek így, nehogy megszegjék a törvényt, vagy áthágják a rabbik szabályait, melyek megtiltották úgy a gyógyítók keresését, mint a terhek cipelését szombaton.
Igehely: Mk 1:29–31 „És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
A zsinagógából Urunk Simon és András házához ment. Mihelyt megérkezett, megtudta, hogy Simon anyósa lázasan ágyban fekszik. Jézus szó nélkül kézen fogta, és lábra állította. Azonnal meggyógyult (31.v.).
Igehely: Mk 1:21–28 Kulcsige: Mk 1: 22 „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Jézus tanításán álmélkodtak az emberek. Felismerték a különbséget Jézus és az írástudók tanítása között. Ő hatalommal beszélt; azoknak szavai erőtlenek voltak: „Ő volt a hang, azok csak visszhangok.
Igehely: Mk 1:16–20 Kulcsige: Mk 1:17 „És így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
Amikor Jézus a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, akik halásztak. Már találkozott velük azelőtt, és a szolgálatának legelején tanítványaivá lettek (Jn 1:40–41). Most elhívta őket, hogy vele legyenek, és azt ígérte, hogy emberhalászokká teszi őket.
Igehely: Mk 1:14–15 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: «Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!»”
Jézus elment Galileába, hogy prédikálja Isten királyságának jó hírét. A jó hír az, hogy Isten királysága elérkezett, az Ige testté lett, és emberi szemekkel is látható lett az Úr Jézus Krisztusban (Jn 3:16).
Igehely: Péld 20:1–8 Kulcsige: Péld 20:6 „Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?”
„Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad” (Péld 27:2). A hatodik versben azt olvassuk, hogy ezt sokan nem tudják kivárni. Ez nem elméleti téma, hanem életvitel kell legyen. Salamon úgy látja, hogy a megbízható embert keresni kell, ami arra enged következtetni, hogy kevesen vannak. Azt üzeni az Úr Jeremiás által: „Az a nép ez, amely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség” (Jer 7:28 Károli). Izráel fiai a szolgák és a próféták üzenetére sem tértek vissza. Sőt, gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik.