Mindennapi áhítatok

2020. február 16., vasárnap

Igehely: Mt 9:35-38; Kulcsige: Mt 9:36 „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.”

Egészség, gazdagság, célok, önmegvalósítás, élvezetek. Lehetne még sorolni mi mindenben keresi az ember a mindennapok értelmét. A belső üresség betöltésére a világ bőkezűen nyújtja a lehetőségeket. Napjainkban, és nem csak, mindig akadnak emberek, akik megoldásokat felkínálva vonzzák a tömeget.

2020. február 13., csütörtök

Igehely: Fil 3:4-11; Kulcsige: Fil 3:8 „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

A jól ismert közmondás szerint: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” Érdemes a házasságban is megfontolni e tanácsot, ha nem szeretnénk, hogy a túlköltekezés vitákat, békétlenséget és házassági konfliktusokat eredményezzen.

2020. február 12., szerda

Igehely: 1Kor 10:11-13; Kulcsige: 1Kor 10:13 „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Ha megkérdeznénk házasság előtt álló fiatalokat, hogy mit várnak a házasságtól, bizonyára különféle válaszokat kapnánk. Viszont a legtöbben azt gondolják a házasságkötés előtt, hogy egy jó házasság boldoggá teheti az embert.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid ki­rállyá való fel­ke­né­se arról ta­nús­ko­dik, hogy Isten min­dig meg­tart­ja ígé­re­tét. Bár Dá­vid­nak iga­zán hosszú, nehéz útra volt szük­sé­ge, végül hű­sé­ge és tü­rel­me ki­fi­ze­tő­dött. Ez a fe­je­zet arra a va­ló­ság­ra em­lé­kez­tet ben­nün­ket, hogy Isten idő­zí­té­se tö­ké­le­tes, annak el­le­né­re, hogy szá­munk­ra néha csak jóval ké­sőbb, vagy ebben az élet­ben egy­ál­ta­lán nem válik vi­lá­gos­sá az Ő szán­dé­ka.