Mindennapi áhítatok

2019. november 9., szombat

Igehely: 1Tim 6:17-21; Kulcsige: 6:19 „Gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.”

Pál apostol nemcsak a gazdagokat fenyegető veszélyekre figyelmezteti Timóteust, hanem a gazdagok kötelességeire is emlékezteti. Itt nem azokról van szó, mint az 1Tim 6:9-11 versekben, akik meg akarnak gazdagodni, és akik nyereségre törekszenek, hanem azokról, akik már gazdagok.

2019. november 6., szerda

Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 5:9 „Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.”

A halál utáni állapotunk pontosan igazodik ahhoz az állapothoz, amiben elköltözésünk előtt voltunk. Ha ezen a földön Krisztusnak adtuk életünket, és vele közösségben élünk, akkor a meghalás boldognak nevezhető. Viszont vannak, akik így gondolkodnak: ,,Mulatozva élni és boldogan meghalni!

2019. november 5., kedd

Igehely: Mt 19:16-22; Kulcsige: 19:21 „Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!”

Az életnél nincs nagyobb érték ezen a földön. Tapasztalható ez különösen akkor, amikor valaki megbetegszik, és kész mindenét feláldozni egészsége érdekében. Jézus Krisztus azért jött, hogy megmutassa az Isten országába vezető utat.

2019. november 4., hétfő

Igehely: Jn 3:23-26; Kulcsige: 3:27 „János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki.”

Isten az Ő Fiát a mennyből küldte el a földre. Nem azért, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Minden ember el volt veszve, és minden embernek fel van kínálva a mennyből jött Szabadító és Megtartó Jézus Krisztusban az örök élet.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).