Mindennapi áhítatok

2019. december 1., vasárnap

Igehely: Ézs 42:1-9; Kulcsige: 42:1 „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.”

Istentől elrugaszkodott világunkban rengeteg reklámmal és termékbemutatóval találja magát szemben az ember. Isten a prófétája által legértékesebb ajándékát, Jézus Krisztust, a Szolga-királyt mutatja be (Mt 20:28).

2019. november 30., szombat

Igehely: Zsid 4:1-13; Kulcsige: 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”

Igénkben három „nyugalomról” van szó:

1. Isten szombati nyugalma: a megtérés nyugalma (3-4.v.). A Bárány vérének menedékében lesz a miénk hit által ez az állapot. Így leszünk Isten gyermekei, nem vádol a szívünk, az ördög fogságából megszabadulunk.

2019. november 28., csütörtök

Igehely: ApCsel 10:9-16; Kulcsige: 10:9 „Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

Sokszor nem a jó és rossz között kell választanunk, hanem a jó és a legjobb között. A fényképészek is keresik a legjobb helyet és a legjobb összpontosítást. Az imádság által összeszedettebbek vagyunk, fókuszálunk és feltöltődünk. Mire kell összpontosítanunk?

2019. november 27., szerda

Igehely: ApCsel 9:9-19; Kulcsige: 9:9 „És három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás!”

Minden frissen megtért hívő embernek ilyennek kell lennie és ilyennek kell maradnia, mint Saul: imádkozó, nyitott a lelkiekre, a vezetésre, a tanulásra. Mire vezette őt az Úr?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”

A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).

Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).