2025. augusztus 9.,  Emőd

Mindennapi áhítatok

2019. szeptember 22., vasárnap

Igehely: Róm 12:1-2; Kulcsige: 12:2 „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Egy embert el akartak tántorítani a Krisztusba vetett hitétől, miközben mindenféle kétes olvasmányt ajánlottak neki. Erre ő előhozta öreg Bibliáját, melynek címlapjára a földgömb volt rajzolva, fölötte a ragyogó nappal, ezzel a felirattal: „Suficit orbi” - elég az egész világnak. (P. L. Illuszt.

2019. szeptember 21., szombat

Igehely: Róm 11:33-36; Kulcsige: 11:36 „Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Az ember csodálatos lény. A világ számos könyvtára igazolja ezt. A technológia, amit az ember fejlesztett, beszél nekünk erről, a megalkotott építmények is hangsúlyozzák ezt. De Isten útjai minden emberi elképzelést felülmúlnak. Isten bölcsessége minden emberi értelmet meghalad, „...

2019. szeptember 20., péntek

Igehely: Róm 11:28-32; Kulcsige: 11:32 „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”

Pál apostol érvelésének kulcsszava ebben az igeszakaszban az irgalmasság, a szerető Isten irgalmassága. Leírja a Rómában élő testvéreknek, hogy a mi Istenünk irgalmas Isten, ezért nem abban gyönyörködik, amikor valakit megbüntethet, elítélhet, hanem amikor megkönyörülhet az emberen.

2019. szeptember 18., szerda

Igehely: Róm 11:17-24; Kulcsige: 11:23 „De az elbukottak is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.”

Falun, a kertben figyeltem a beoltott facsemetéket. Amikor sikeres volt az oltás, lehetett látni, ahogyan az új vessző fejlődik, illetve ahogy gyógyul a megvágott törzs. Olyan is előfordult, hogy az oltás valamilyen oknál fogva nem sikerült, és csak a régi hajtás fejlődött.

Keresés az elmélkedések közt

2025. augusztus 9., szombat

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).