Igehely: Jn 4:19-26; Kulcsige: 4:25 „Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.”
Ez a történet is bizonyítja, hogy milyen alapvető különbség van az elméleti és a gyakorlati tudás között. A samáriai asszonynak komoly elméleti ismerete volt az Istenimádat területén, de ez mégsem akadályozta meg abban, hogy szégyenteljes életet éljen.
Igehely: Gal 4:4-5; Kulcsige: 4:4a „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát.”
Isten teremtette az időt, ezért neki van a legjobb időbeosztási terve. Az üdvtervben mindent pontosan kigondolt, amit következetesen és csodálatosan be is tart a javunkra. „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Fil 1:5).
Igehely: Jer 31:31-34; Kulcsige: 31:34 „Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”
A híres emberek nehezen megközelíthetők, és kevés rajongónak adatik meg a személyes találkozás lehetősége. Mégis kitartanak a rajongásban, ami megmutatkozik teljes életvitelükben. Sajnos, a csupán vallásos emberek hasonló helyzetben vannak az Istennel való kapcsolat kérdésében.
Igehely: Ézs 11:1-10; Kulcsige: 11:2 „Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”
„Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó” – mondja a közmondás. Isten mindig betartja ígéretét! A Messiás ígérete valóban szép szó, a legszebb, mert a belső szépségre helyezi a hangsúlyt, ahogyan igeszakaszunk is tükrözi.
Igehely: JSir 3:25-26; Kulcsige: 3:26 „Jó csendben várni az Úr szabadítására.”
Bűnre hajlamos emberi természetünk nehezen tud csendben várni. Ha mégsem kerülheti el, panaszkodással és kritizálással próbálja a várakozást „elviselhetőbbé tenni”.
Igehely: Ézs 42:1-9; Kulcsige: 42:1 „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.”
Istentől elrugaszkodott világunkban rengeteg reklámmal és termékbemutatóval találja magát szemben az ember. Isten a prófétája által legértékesebb ajándékát, Jézus Krisztust, a Szolga-királyt mutatja be (Mt 20:28).
Igehely: 1Pt 2:5–12 Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”
Az Istennek szentelt élet azzal kezdődik, hogy megízleljük, hogy jóságos az Úr (3.v.). Ez a kiindulópont. Isten megkeresett, megtalált, kiválasztott és magáévá fogadott. Régen nem tartoztunk az Ő népéhez, de most már hozzá tartozunk, mert Ő örökbe fogadott minket. Megváltozott az identitásunk, megváltoztak a prioritásaink. Kik is vagyunk valójában? Isten Igéje azt mondja, hogy választott nemzetség, királyi papok, az Ő tulajdon népe vagyunk. Ezzel teljesen megváltozott az önazonosság-tudatunk. Már másképp látunk mindent, magunkat is. Micsoda kiváltság ez!