Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 5:1 „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”
Az ember földi életének egyik alapvető szükséglete egy hely, ahol otthon tudhatja magát, és egyik legértékesebb kincse a teste. Nagyon sok egyéb áldása az emberi életnek a fizikai állapottól és a családi légkörtől válik függővé.
Igehely: 2Kor 1:3-7; Kulcsige: 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.”
Az apostoloktól kezdve már az első század keresztyéneinek nyomorúságban volt részük. Üldöztetéseket szenvedtek el a zsidóság részéről már a gyülekezet megalakulása utáni napokban, megvetést a pogányok, később pedig nagyon szigorú ellenszegülést az államhatalom részéről.
Igehely: Zsolt 119:25-32; Kulcsige: 119:28 „Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!”
Az örök létre teremtett ember fizikai és szellemi részből áll. Ebben a földi létben a kettő együtt létezik, ilyen értelemben is igaz, hogy életem a porhoz tapad – ahogyan mondja a zsoltáríró. Kölcsönösen hatással van egyik rész a másikra.
Igehely: Zsolt 68:1-11; Kulcsige: 68:5 „Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt!”
Jeremiás próféta az Istentől elfordult népet özvegyhez hasonlítja, (JSir 1:1) természetesen nem azért, mert Isten meghalt, hanem azért, mert a nép így, számára nem létezőként viszonyult Istenhez. Azáltal, hogy Istentől elfordultak, elhagyatottak, kiszolgáltatottak, elesettek lettek.
Igehely: Lk 7:11-17; Kulcsige: 7:13 „Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj!”
Lukács, aki a Jézusról szóló történeteknek pontosan utánajárt, figyelemmel kísérte az események részleteit. Nain városához közeledve két sokaság találkozásáról ír: egyik csoport lelkesen követett egy élettel teli mestert, a másik egy elhunyt fiatalt és gyászoló édesanyját kísérte.
Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”
Most, amikor sorozatunk végéhez értünk, egyúttal az evangélium befejező sorait is olvashattuk. Ebből a két igeversből már első olvasásra az derül ki, hogy többen is lehettek, akik hitelesítették János evangéliumát: „tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele”.
Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”
Salamon király idejében, egyéb üdítőitalok hiányában, a bor volt az az ital, amelyet felszolgáltak nehezebb ételek mellé. Ő mégis arra int, hogy óvakodjunk a bor túlzott fogyasztásától. Figyelmeztet arra, hogy „ne nézd a bort, hogyan vöröslik” (31.v.), ami ahhoz vezethet, hogy még többet és többet kívánunk belőle, ezáltal pedig elveszíthetjük józan ítélőképességünket: „szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz” (33.v.).