Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”
Most, amikor sorozatunk végéhez értünk, egyúttal az evangélium befejező sorait is olvashattuk. Ebből a két igeversből már első olvasásra az derül ki, hogy többen is lehettek, akik hitelesítették János evangéliumát: „tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele”.
Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: 21:23 „Elterjedt tehát a testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?”
Egy rövid életkép van előttünk ma reggel, három szereplővel: Jézus, Péter és János. Péter éppen az előbb tudja meg azt, hogy mi vár rá élete utolsó szakaszában: mártírhalállal fogja az Urat megdicsőíteni.
Igehely: Jn 21:18-19; Kulcsige: 21:19 „Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!”
A kijelölt igeszakaszunkat megelőző versekben arról olvasunk, hogy Jézus hogyan beszélget négyszemközt Péterrel.
Igehely: Jn 20:30-31; Kulcsige: 20:30 „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.”
János evangéliumának van néhány sajátos vonása. Az egyik, hogy csupán 7 csodáról számol be, amiket tudatosan választott ki a sok többi jézusi csoda közül.
Igehely: Jn 21:1-14; Kulcsige: 21:1 „Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.”
Úgy látom a feltámadás utáni napokat a tanítványok életében, mint egy többlépcsős gyógykezelést. A tizenegy férfi lelkileg úgy megsérült, hogy nem volt elég egyetlen találkozás Jézussal ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjenek a dolgok.
Igehely: Jn 20:19-23; Kulcsige: 20:19 „Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!”
Ma reggel egy különösen szép és felemelő találkozás képe van előttünk. Jézus Krisztus még aznap, a feltámadás napjának estéjén felkeresi tanítványait. Ő tudta, hogy erre a találkozásra nagy szükségük lesz a tanítványoknak. Nézzük meg egy néhány gondolatban, hogy miért is?
Igehely: 2Krón 27:5–9 Kulcsige: 2Krón 27:6 „Nagy hatalomra tett szert Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt.”
Jótám áldott király volt, jó vezető, aki maradandó dolgokat tett. Mi volt a titka? „És hatalmassá lett Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt” (6.v.). Ez a titok nyitja.
Harcolt a bűn és a rossz ellen. Ez a nemes harc, amiről Pál apostol beszél (2Tim 4:7).