Mindennapi áhítatok

2019. január 15., kedd

Igehely: Jn 4:1-9; Kulcsige: 4:7 „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!”

Vannak-e véletlenek? Különösen, amikor Jézus szolgálatáról olvasunk, soha nem gondolunk a véletlenre. Ebben a történetben sem véletlen, hogy az Úr Jézus, mint fáradt vándor, letelepededik a kút mellé. Első látásra azt gondolná az ember, hogy csak elfáradt szegény.

2019. január 13., vasárnap

Igehely: Jn 3:16-21; Kulcsige: 3:18 „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.”

Isten a tökéletes szeretet. Ezt a szeretetet megérezhette és meg is ismerhette a múltban élő ember, de megtapasztalhatja a jelenben is bárki, aki keresi és hiszi, hogy Ő létezik. Isten szeretetének tárgya nemcsak egy nép, egy ember vagy egy csoport, hanem az egész világ.

2019. január 12., szombat

Igehely: Jn 3:1-15; Kulcsige: 3:14 „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.”

Ha egy üzenetet el akarnak hozzánk juttatni a marketing eszközeivel, minden módszert igyekeznek felhasználni. Hallhatóvá, láthatóvá, ízlelhetővé, tapinthatóvá, jó illatúvá és ízletessé téve, hogy az információ eljutva hozzánk, az általuk kívánt cselekvésre késztessen.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid ki­rállyá való fel­ke­né­se arról ta­nús­ko­dik, hogy Isten min­dig meg­tart­ja ígé­re­tét. Bár Dá­vid­nak iga­zán hosszú, nehéz útra volt szük­sé­ge, végül hű­sé­ge és tü­rel­me ki­fi­ze­tő­dött. Ez a fe­je­zet arra a va­ló­ság­ra em­lé­kez­tet ben­nün­ket, hogy Isten idő­zí­té­se tö­ké­le­tes, annak el­le­né­re, hogy szá­munk­ra néha csak jóval ké­sőbb, vagy ebben az élet­ben egy­ál­ta­lán nem válik vi­lá­gos­sá az Ő szán­dé­ka.