Igehely: Ef 2:1-13; Kulcsige: Ef 2:10 „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Az eljövendő Krisztus az, akinek köszönhetjük új életünket, mert előtte vétkeink és bűneink miatt halottak voltunk. De most élünk, annak következményeként, hogy az ő Lelkéből adott nekünk. Testiek, érzékiek és a harag fiai voltunk, mint a többiek. Szóba álltunk az ördöggel és becsapódtunk.
Igehely: 2Kor 5:14-211; Kulcsige: 2Kor 5:14 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.”
Isten szeretet. Ez a szeretet volt Jézus Krisztusban, ezért tudta életét áldozni a bűnös emberért. Ha ajtót nyitottunk, hogy Jézus a szívünkbe jöjjön, Ő szeretetével lépett be életünkbe. A Krisztus szeretete óemberünket a halálra küldi. Átéltük már óemberünk halálát?
Igehely: Préd 7:23-8:8; Kulcsige: Préd 7:29 „Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.”
A Prédikátor mindent megpróbált a bölcsességért, de rájött, hogy mennyire távol volt attól, pedig Isten adott neki értelmet és bölcs szívet. Megfeledkezett arról, hogy a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ahogy kezdett benne csökkenni az istenfélelem, úgy távolodott a bölcsességtől.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
Csodálatos, ahogy Ő megalkotta mindazt, amit ma szemeinkkel láthatunk. Az embert a föld porából formálta meg és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlény. Kapott Istentől egy kertet, hogy művelje és őrizze. Kapott segítőtársat is Istentől.
Igehely: Zsolt 102:19-29; Kulcsige: Zsolt 102:26 „Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.”
A legtöbb emberrel megtörténik, hogy bajba kerül és nyomorúságos lesz az élete, elcsügged. A 102. Zsoltár írója kiönti panaszát az Úr előtt, minden baját elmondja neki. Aztán felismeréssel és elismeréssel áll az Úr elé.
Igehely: Jer 18:1-12; Kulcsige: Jer 18:6 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”
Beléptünk a várakozás idejébe. Most kezdünk kapkodni, vagy már készek vagyunk indulni Jézussal? Jeremiásnak, Isten egy gyakorlati példával segít megérteni, hogy Neki hatalma van egy tőle elhajlott népet megsemmisíteni vagy újra formálni.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.