Igehely: Dán 5:22-30; Kulcsige: Dán 5:27 „A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált.”
Bélsaccar király sokat tanulhatott volna elődjétől, Nebukadneccar királytól.
Csak Istent, a mennyei királyt érdemes dicsérni és magasztalni, mert csak Ő méltó erre.
Igehely: 2Kir 20:8-11; Kulcsige: 2Kir 20:10 „Ezékiás ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal!”
Az Úr azt üzente a királynak, hogy rendelje el házát és készüljön fel a halálra. De Ezékiás sírva könyörgött az Úrhoz. Isten meghallgatta imáját és a próféta által tudomására adta, hogy meghosszabbítja földi életét 15 esztendővel.
Igehely: 2Krón 14: 8-14; Kulcsige: 2Krón 14:10a „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen!”
Ászá király jól kezdte uralkodását, azt tette, amit Isten jónak látott. Összetörte az idegen oltárokat, szent oszlopokat, áldozóhalmokat, tehát mindent, ami a bálványimádáshoz tartozott. Építkezései sikeresek és hasznosak voltak. Béke volt az országban és prosperitás.
Igehely: Péld 14: 1-18; Kulcsige: Péld 14:6 „Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés.”
Nagyon sok minden függ az életben attól, hogy milyen a hozzáállásunk Istenhez, Igéjéhez és a kapcsolatainkhoz. Élhetünk bölcsen és bölcstelenül. Lehet beszédünk kevély, romboló, vagy építő, gyógyító, felemelő és megtartó. Lehetünk hűségesek, igazak vagy hamisak.
Igehely: 1Jn 5:1-3; Kulcsige: 1Jn 5:3 „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”
Az Istennel való kapcsolatunk a hittel kezdődik. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni...”. (Zsid 11:6/a) Hit által értjük meg és fogadhatjuk el, hogy Jézus az Isten Fia és a világ Megváltója.
Igehely: Ézs 40:6-11; Kulcsige: Ézs 40:9 „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!”
1978 február 20-án hangos kiáltás árasztotta el az alexandriai úton levő kaszárnyát, Bukarestben: Szabadulás! Mehetünk haza. Boldogok voltunk és semmiért a földön nem töltöttünk volna ott még egy éjszakát. Ma is hangzik az örömhír, kiáltva is, halkan is.
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.