Igehely: Jel 1:1-6; Kulcsige: Jel 1:4 „János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak.”
Nagy bajban vagyok, amikor kisiskolás lányom feszegeti a világ kialakulásának nagy kérdéseit.
Igehely: Mt 24:3-14; Kulcsige: Mt 24:11 „Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.”
Ma az Első Parancsolat második részével foglalkozunk: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Ez sürgetőbb téma még azoknál a jövőfürkésző és a következendőket tudakozó kérdéseknél is, amiket Jézusnak tettek fel tanítványai.
Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:9 „Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi.”
Tegnap láttuk a hitetlenek változatosságát. Ahhoz hasonlóan Jézus követői között is láthatjuk a sokszínűséget. Vannak köztük olyanok, akik azt gondolják magukról, hogy csupán testi származásuk alapján részesei lehetnek a mennyországnak (12).
Igehely: 2Móz 10:1-20; Kulcsige: 2Móz 10:20 „De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait.”
Jó lenne, ha csak mi és az Úr lennénk! De Isten és a benne hívő, neki engedelmeskedő szereplők mellett ebben a történetben is jelen vannak a benne hitetlen, neki engedetlenkedő ellenfelek. Érdekes látnunk az ő hitetlenségük és ellenállásuk változatos mértékét.
Igehely: 1Móz 15:1-7; Kulcsige: 1Móz 15:7 „Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet.”
Figyeljük meg Isten kétszeri kijelentését Önmagáról ez igeszakaszban, és lássuk a hasonlóságot az Első Parancsolattal! Először Abrám „pajzsa”-ként mutatkozik be. Ez a szó az oltalmazás, védelem biztosítása mellett „uralkodót, királyt” is jelent (mint pl.
Igehely: 2Móz 20:1-3; Kulcsige: 2Móz 20:2-3 „Akkor ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!”
Ezen a héten egy olyan új sorozatot kezdünk, aminek majd csak bő két hónap múlva érünk a végére. Tíz hét - Tíz Parancsolat. Szándékosan írtam két nagybetűvel, hogy érzékeltessem: ez minden jogalkotásnak és rendnek az alapja.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).