Mindennapi áhítatok

2018. november 25., vasárnap

Igehely: Lk 17:1-10; Kulcsige: Lk 17:5 „Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!”

A következő héten olyan igékkel fogjuk kezdeni a napot, amelyek az Istenbe vetett hitről szólnak. Isten országában kulcsfontosságú és központi szerepet kap a hit. A Mindenható Isten végtelen bölcsességében úgy rendelkezett, hogy az emberiség bűn okozta nyomorúságát Fia halála által oldja meg.

2018. november 24., szombat

Igehely: 1Tim 4:12-5:2; Kulcsige: 1Tim 4:16 „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”

Sokszor olyan könnyen megvetjük, leértékeljük a fiatalokat viselkedésük, bölcstelenségük, meggondolatlanságuk, forrófejűségük miatt. Pál apostol itt arra hívja a fiatal Timóteust és vele együtt minden hívő fiatalt, hogy olyan legyen az életük, hogy senki ne vesse meg őket érte.

2018. november 23., péntek

Igehely: Mk 10:17-27; Kulcsige: Mk 10:20 „Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”

Régi emberi hiba Jézushoz úgy közeledni, hogy a cselekedeteink foglalkoztatnak igazán, és úgy gondoljuk, hogy Jézus is azokon keresztül mér le bennünket. A gazdag ifjú példaértékű életet élt, fegyelmezetten megtartotta a parancsolatokat, és sok mindent felmutathatott Jézus előtt.

2018. november 20., kedd

Igehely: 1Kir 3:1-15; Kulcsige: 1Kir 3:7 „Most pedig, Uram, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz.”

Dávid király immár megöregedett, és újabb vezetőre van szüksége Izráelnek. Úgy tűnik, Isten nem bánta meg, hogy Dávidot fiatalon tette királlyá, mert most az ugyancsak fiatal Salamont helyezi trónra. Isten újra nem az emberi számításokat veszi figyelembe, amikor munkatársat keres magának.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”

Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar? Viszont figyelemre méltó ebben a helyzetben Dávid magatartása. Jogosan állíthatjuk, hogy az egész folyamat alapja az őszinte baráti bizalom Isten személyében. Dávidnak zsenge korától kezdve az Úr volt a bizodalma, ezért fordul most is hozzá, és nem a kevélyekhez, akikben már csalódott (5.v.).