Igehely: Jn 8:21-29; Kulcsige: Jn 8:28 „Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.”
Isten az az Isten, aki mind a mai napig nem változott. Ő ugyanaz, mint akinek eleitől fogva mondta magát. (25) Különböző élethelyzetek különbözőképpen erősítik hitünket.
Igehely: Jn 8:12-20; Kulcsige: Jn 8:12 „ Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (12) Jézus azt mondja magáról, hogy tudja, honnan jön és hová megy. (14) Mivel világosságban járt, mert maga volt a világosság, ezért útjára nem borult sötétség.
Igehely: Jn 6:35-51; Kulcsige: Jn 6:48 „Én vagyok az élet kenyere.”
A szellemi világban két fajta kenyér létezik. Az egyik maga Jézus Krisztus, az Élet kenyere, a másik a világ kenyere. Ha valaki az Élet kenyeréből táplálkozik, nem éhezik meg soha (35), és örök élete van. (51) Ha valaki a világ kenyeréből táplálkozik, az folyton éhesebb lesz.
Igehely: Jn 18:1-11; Kulcsige: Jn 18:6 „Amikor azt mondta nekik: Én vagyok – visszatántorodtak, és a földre estek.”
Többek között két fontos tanulságot rejt magában ez az igeszakasz.
Igehely: Jel 3:14-22; Kulcsige: Jel 3:15 „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!”
Sátán nagy átverésének áldozataivá válunk, amikor azt gondoljuk magunkról vagy gyülekezeti közösségünkről, hogy már „nincs szükségünk semmire”. Olyan önigazult és hamis megelégedett lelki állapotba sodródunk ilyenkor, amelyben használhatatlanná válunk Isten országa építésének szolgálatában.
Igehely: Jel 3:7-13; Kulcsige: Jel 3:8 „Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”
A szmirnaiakhoz hasonlóan a filadelfiaiak is kizárólag dicséretet kaptak a nekik címzett levélben. Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus nem volt velük szemben elfogult. Mindaz, amit mondott úgy igaz, ahogy azt János hallotta és leírta.
Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “
Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.