Igehely: Jón 4:1-11; Kulcsige: Jón 4:2 „Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.”
Ma, amikor kilépsz az ajtódon, és találkozni fogsz a bűn miatt mélyre süllyedt emberekkel, természetes reakcióid az ítélkezés irányába fognak sodorni.
Igehely: 1Jn 3:1-3; Kulcsige: 1Jn 3:2 „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”
Az újjászületéssel Isten Lelke elvezet arra az igazságra is, hogy akik befogadták Krisztust, azok Isten gyermekeivé lettek. Nem béresek, hanem gyermekek. Ennek a felismerése felszabadított a Krisztus követésének kényszerű, kötelességszerű terhe alól.
Igehely: Róm 8:31-39; Kulcsige: Róm 8:39 „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Krisztus által kapott új életem egyik legnagyobb felfedezése az volt, hogy Isten szeret és ragaszkodik hozzám. Isten Lelke győzött meg afelől, hogy akik Krisztus Jézusban vannak, örök szövetségben élnek az élő Istennel, ezért nincs többé olyan ellenség, amely örökre Isten és népe közé állhatna.
Igehely: 2Sám 7:18-29; Kulcsige: 2Sám 7:23 „Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból?”
Gyermekként tanúja voltam, ahogy hívő édesapámat hatalmába kerítette a részegeskedés, és az ennek megfelelő baráti társaság. Tanúja voltam a bűntől megkötözött ember harcának. Egy láthatatlan, emberileg elszakíthatatlan láncon vergődött tehetetlenül az az ember, akire felnéztem.
Igehely: Róm 5:1-8; Kulcsige: Róm 5:8
Hívő életem nagy részét azzal pazaroltam el, hogy nap mint nap ki akartam érdemelni Isten szeretetét. Folyamatos bizonyítási kényszer alatt éltem: mindenáron jónak kell lennem, különben eljátszom az üdvösségem! Lelkileg megrázó és leterhelő volt minden elkövetett bűn.
Igehely: Ézs 53:1-12; Kulcsige: Ézs 53:4 „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.”
Amikor a földön járt, Jézus Krisztust emberek sokasága vette körül. Sokan felismerték benne a Messiást. Voltak, akik keresték, mert várták, hogy Izrael királyaként megszabadítja a zsidó népet az elnyomó hatalomtól, és beül a Dávid trónszékébe.
Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”
Továbbadni a jót – ez nemes szolgálat és üdvös munka. Csak azt tudjuk továbbadni, amink van. Emlékszünk még vasárnapi témánkra: Betöltekezni a jóban való gyönyörködéssel. Az apostol a római gyülekezetről megállapítja, hogy telve vannak jósággal, a jó ismeretével és azzal a képességgel, hogy egymást is tudják tanítani, inteni! Olyan szolgálatot végez Pál apostol, amit az evangélium papi szolgálatnak nevez. Ez egy közös, a hívekkel együtt végzett szolgálat, amit egyetemes papság elvének nevez az egyház. Továbbadni, amit az Úrtól kapunk.