Igehely: Róm 5:1-8; Kulcsige: Róm 5:8
Hívő életem nagy részét azzal pazaroltam el, hogy nap mint nap ki akartam érdemelni Isten szeretetét. Folyamatos bizonyítási kényszer alatt éltem: mindenáron jónak kell lennem, különben eljátszom az üdvösségem! Lelkileg megrázó és leterhelő volt minden elkövetett bűn.
Igehely: Ézs 53:1-12; Kulcsige: Ézs 53:4 „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.”
Amikor a földön járt, Jézus Krisztust emberek sokasága vette körül. Sokan felismerték benne a Messiást. Voltak, akik keresték, mert várták, hogy Izrael királyaként megszabadítja a zsidó népet az elnyomó hatalomtól, és beül a Dávid trónszékébe.
Igehely: Fil 3:4-11; Kulcsige: Fil 3:8 „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”
Kinek volna nagyobb oka örülni, mint nekünk, Isten drága áron megváltott gyermekeinek? Eltörölte bűneinket és azt kaptuk, amit nem érdemeltünk, kegyelmet és örök életet. Jézus Krisztusban Isten Atyánkká lett, és benne mindent nekünk adott. Mégis sokszor hiányzik szívünkből az öröm.
Igehely: Lk 15:1-7; Kulcsige: Lk 15:4 „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?”
Jézus Krisztus által a megváltás műve az egész világért el lett végezve a kereszten. Meghalt az egész emberiségért. Az Úr, a Jó Pásztor ma is keresi azokat, akik felismerik, hogy bűneik miatt elvesztek.
Igehely: Mt 18:1-4; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
Ami az emberek szeme előtt e világ szerint magasztos, Isten előtt sokszor mit sem ér. Más a földi dolgok értékrendje, és teljesen más a mennyeieké. A tanítványokat foglalkoztatta a rang kérdése. A világi értékrend szerinti rangsort jól ismerték.
Igehely: 2Kor 12:1-12; Kulcsige: 2Kor 12:9 „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.”
Pál apostol ismert egy embert – feltehetően ő maga volt – aki elragadtatott a harmadik égig, a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket. Ebben a különlegesen nagy kegyelemben azért részesült, mert az Úr nagy feladatokat bízott rá az Isten országának terjesztésében.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.