Igehely: Kol 3:18-22; Kulcsige: Kol 3:20 „Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.”
A Bibliát sokan csak egy idejét múlt régi könyvnek tartják, jobb esetben egy történelemkönyvnek tekintik, aminek nincs hatása az életükre. Pedig a Biblia az élő Úr írott szava.
Igehely: 1Jn 3:1-10; Kulcsige: 1Jn 3:1
Isten gyermekei azok, akik befogadták Jézus Krisztust. Akik életük Urává tették, azok Istentől születtek. Kedves olvasó! Megtörtént ez már a te életedben is? Befogadtad-e Jézust, és el tudod-e mondani meggyőződéssel, hogy Isten gyermeke vagy? Ha ez még nem történt meg, tedd meg most.
Igehely: Jn 6:5-13; Kulcsige: Jn 6:9 „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?”
Jézust nagy sokaság követi. Egész nap hallgatják tanítását, de a nap végére elfáradnak és megéheznek. Az Úr nem csak a lelki-, de a testi szükségükre is gondot visel. Jó megtapasztalni Istennek életünk minden szükségére kiterjedő gondviselését. Esőt ad mind jókra, mind gonoszokra.
Igehely: 2Kir 5:1-5; Kulcsige: 2Kir 5:3 „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”
Egy kislány messze került hazájából, Izrael földjéről. Édesapja és édesanyja részéről olyan nevelésben részesült, hogy ifjú gyermekkorban megismerte Izrael Istenét. Ez volt az oka, hogy távol a szüleitől sem esett kétségbe.
Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 1Sám 3:9 „Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.”
Sámuel a Szent Sátornál, Éli pap mellett élte ifjú éveit. A főpap fiai és a nép bűnei miatt ritkán jelent meg ott Isten dicsősége, ezért ritkán kaptak isteni kijelentést is. Éli főpap ismerte az Isten hangját, mert fiatalabb korában kijelentést nyert tőle.
Igehely: Jn 1:9-14; Kulcsige: Jn 1:12 „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.”
Egy történet szerint volt egy ember, aki egy pincelakásban élte életét. Szerény otthonába csak egy kis ablaknyíláson át szűrődött be a napfény. Amikor a nap kósza sugarai áthatoltak a szűk nyíláson, szívét megörvendeztette. Minden nap várta a napfelkeltét, mert szerette a világosságot.
Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”
A Biblia kétféle emberről beszél. Az egyik az, aki szereti és cselekszi a gonoszságot, a rosszat; a másik az, aki szereti és cselekszi az igazságot, a jót. Isten igazságosan fog ítélni majd az ítélet napján, és mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (Róm 2:6). Viszont addig, ameddig a földi életünk vagy a kegyelmi idő tart, jóságos velünk. Ő ad napsütést és esőt jókra is, és gonoszokra is. Ha ma reggel fel tudtál kelni, az is az Ő jóságának köszönhető. Isten jósága minden embert megtérésre ösztönöz. Sajnos, nem mindenki veszi észre Isten jóságát.