Mindennapi áhítatok

2018. április 18., szerda

Igehely: Mk 1:21-28; Kulcsige: Mk 1:27 „Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki.”

A démonűzés nem volt teljesen szokatlan abban az időben, Izraelben. A farizeusok és írástudók közül többen gyakorolták is ezt. Szertartásuk három lépésből állt. Először az ördögűzőnek fel kellett vennie a kapcsolatot a démonnal. A démon a megszállott hangszálaival kommunikált.

2018. április 17., kedd

Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”

Vannak, akik élvezettel vétkeznek (legalábbis azt mutatják). Mindenféle intést megvetnek, és csak azért is tovább mennek a bűn útján. Szinte teljesen hiábavaló a nekik hirdetett örömhír. Vagy mégsem?

2018. április 16., hétfő

Igehely: Jn 10:7-21; Kulcsige: Jn 10:18 „Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

Magával ragadó Jézus kijelentése: „... én azért jöttem, hogy életük legyen...”. Amit pedig ezután olvasunk, minden porcikánkat átjárja: „A jó pásztor életét adja a juhokért.” Valójában háromszor hangzik el Jézus ajkáról ez a kijelentés.

2018. április 14., szombat

Igehely: Zsolt 68; Kulcsige: Zsolt 68:4 „De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.”

Isten megváltott népének előjoga és kiváltsága az örvendezés, méghozzá az Úrban való (4). Vajon mit gondolhatnak a körülöttünk élők, amikor látnak és hallanak minket Jézusról és Jézusnak énekelni? Vajon értik és érzik, hogy ez nem ámítás és önmagunk szórakoztatása?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 85:9–14 Kulcsige: Zsolt 85:11-12 „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.”

Ebben a zsol­tár­ban azt lát­juk, hogy Isten vissza­ve­ze­ti Iz­rá­elt az áldás bir­to­ká­ba, az or­szág­ba, amit meg­ígért. Meg van hir­det­ve a bé­kes­ség. A bűn­bo­csá­nat az Úr jó­sá­gá­nak és ir­gal­má­nak a gyü­möl­cse. A sze­re­tet is­te­ni jel­lem­vo­nás. Ő előbb sze­re­tett min­ket. A hűség ugyan­csak is­te­ni, mert Ő magát meg nem ta­gad­hat­ja. Ezzel szem­ben a mi hű­sé­günk olyan, mint a reg­ge­li felhő. „Hűség sar­jad a föld­ből”: ez azt je­len­ti, hogy be­tel­je­sül min­den ígé­ret, amit Iz­rá­el ka­pott. „Most pedig Krisz­tus Jé­zus­ban ti, akik egy­kor »távol« vol­ta­tok, »közel« ke­rül­te­tek a Krisz­tus vére által” (Ef 2:13).