Mindennapi áhítatok

2018. február 8., csütörtök

Igehely: Lk 8:26-39; Kulcsige: Lk 8:33 „Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.”

Olyan világban élünk, amelyikben egyre népszerűbbé válik az okkult és ördögi dolgokkal való foglalkozás, amit ártatlanak állítanak be. Pedig ő csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson (Jn 10:10) álcázva magát addig, amíg sikerül valakit elfoglalnia.

2018. február 7., szerda

Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”

Kritikus és nehéz helyzetekben mindig nagy a kísértés és a nyomás az ördög részéről, hogy a hit helyett a kétségbeesést válasszuk. Ez olyan, mint amikor valaki nyári gumikkal akar rámenni a fagyos téli útra, a kocsi irányíthatatlan, a veszély garantált.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.