Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”
Sokan kifejezték már ezt a meggyőződésüket, akik Isten közelébe kerültek. Ez mindig különleges megtapasztalás. Aszáf is megvallotta ezt: De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet (Zsolt 73:23).
Igehely: Lk 8:16-18; Kulcsige: Lk 8:18 „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”
Nagyon fontos kérdés ez, melynek megválaszolásához nagy bátorságra, őszinteségre és alázatra van szükségünk. Sokkal könnyebb megvizsgálni, hogy hogyan hallgatják mások, vagy megkritizálni a hirdetését, de hogy hogyan hallgatom én, ez kemény dió.
Igehely: Lk 8:4-15; Kulcsige: Lk 8:11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”
A földművelők mindig arra törekszenek, hogy a legmegfelelőbb jellemzőkkel rendelkező vetőmagot válasszák ki. A gazdag termés viszont nem csak a mag jellemzőitől függ, hanem a talaj minőségétől és a gondozástól is. Ugyanezek a szempontok érvényesek a lelki földművelés területén is.
Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:1b-2a „Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg.”
Az asszonyoknak is megvan a helyük a szolgálatban Jézus körül. Ahogyan ebből a tudósításból is kitűnik, hogy inkább a háttérszolgálat volt a területük, de mégis nagyon fontos volt az, amit tettek, mondhatni, nélkülözhetetlen.
Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:44 „Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.”
A bűnös nő nagyobb szeretetet tanúsított Jézus felé, mint Simon farizeus, aki csak képmutató módon tette ezt, mert a saját hírnevével törődött. Talán azt gondolta, hogy Jézus népszerűségét kihasználva növelheti hírnevét azok között is, akik szimpatizálják Jézust.
Igehely: Lk 7:31-35; Kulcsige: Lk 7:34 „Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.”
Jézusról való gondolkozásunkat meghatározza és befolyásolja az, ahogyan megismertük önmagunkat. A helyes önismeret pedig elvezethet az igazi istenismeretre, hogy helyesen gondolkozunk Jézusról.
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.