Igehely: Lk 6:12-16; Kulcsige: Lk 6:13 „Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett.”
A tizenkét apostol kiválasztása nagy horderejű feladat volt. Előtte Jézus egy egész éjszakát imádkozással töltött az Atyjával. Számára mindig az Atya akarata volt a legfontosabb, erre a biztos alapra építette egész földi életét.
Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:9 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?”
Mai igénk nem idői, hanem tárgyi kapcsolatban áll a tegnapival (nem ugyanazon a szombaton történt, mint amaz).
Igehely: Lk 6:1-5; Kulcsige: Lk 6:3 „Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak?”
Napjainkban is tapasztalható nézetkülönbség arról, hogy hogyan kell viszonyulnunk az ószövetségi törvényhez. Mai igénkben arról olvastunk, hogy tovább folyt a vita Jézus és ellenfelei között Jézusnak a törvényhez való viszonyáról: ezúttal a szombat megtartása felől.
Igehely: Lk 5:33-39; Kulcsige: Lk 5:38 „Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni.”
A böjt Jézus korában nem volt törvényes előírás, de a személyes kegyesség meghatározó elemeként annyira elterjedt, hogy a heti kétszeri böjtöt mindenki kötelezőnek tartotta magára nézve.
Igehely: Lk 5:27-32; Kulcsige: Lk 5:31 „Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”
A tegnap olvasott történet alapgondolatának folytatásaként, az időben is közvetlenül hozzá kapcsolódó mai történet arról tanít, hogy Jézus a bűnbocsánat ajándékozásában nem ismer korlátokat.
Igehely: Lk 5:17-26; Kulcsige: Lk 5:18 „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje.”
Lukács nem jelölte meg a történet színhelyét, csak Márk evangéliumából tudjuk, hogy Jézus ismét Kapernaumban tartózkodott. Jézus itt is először tanított, azután gyógyított „az Úr erejével”.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.