Mindennapi áhítatok

2018. február 15., csütörtök

Igehely: Mt 1:18-25; Kulcsige: Mt 1:24-25 „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”

József és Mária Dávid leszármazottai voltak. József ácsmunkásként dolgozott Názáretben, és Mária is ugyanabban a városban élt. Mindketten istenfélő fiatalok voltak, akik eljegyezték egymást. Közben történt egy felfoghatatlan dolog. Kiderült, hogy Mária gyermeket vár.

2018. február 14., szerda

Igehely: 1Sám 1:1-28; Kulcsige: 1Sám 1:23 „A férje, Elkáná ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az Úr tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.”

Ebben az igében egy családdal találkozunk, melyről Isten igéje meglepő részleteket közöl. Az egyik a többnejűség. Elkánának, aki Efraim földjéről származott, két felesége volt. A korabeli kultúrában gyakorlattá vált a poligámia, azonban Isten nem így tervezte az ember életét.

2018. február 13., kedd

Igehely: 2Móz 2:15-25, 4:18-31; Kulcsige: 2Móz 2:21 „Mózes úgy döntött, hogy ott marad annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta leányát, Cippórát.”

A Midjániták nem voltak teljesen idegenek Mózes számára, hiszen Ábrahám második házasságából, Ketúrától született fiak egyike volt az ősük. (1Móz 25:1) A kútnál történt esemény hasonlít Rebeka megtalálására, aki Izsák felesége lett.

2018. február 12., hétfő

Igehely: 1Móz 24:50-67; Kulcsige: 1Móz 24:67 „Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.”

Ma is nagy dolog a hívő fiúk számára, olyan feleséget találni, akivel istenfélelemben, boldogan élhetnek beteljesedett házaséletet. Isten azonban kész ebben is segíteni. “Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!