Igehely: Lk 11:29-32; Kulcsige: Lk 11:32 „Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.”
A megtérés Isten csodája, ami a Szentlélek munkája és az ember tudatos döntése által történik. Ez a folyamat a bűn és az elveszett állapot felismerésével kezdődik, majd a bűnös életmód megbánásával, megvallásával és elhagyásával folytatódik.
Igehely: Lk 11:14-28; Kulcsige: Lk 11:23 „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.”
Aki Jézussal és az Ő munkájával találkozik, az nem lehet semleges. Éppen emiatt, a Jézust hallgatók és Őt szemlélők hozzáállása nagyon megoszlott. Ellentétes vélemények, ellentétes érzések és megnyilvánulások jöttek felszínre.
Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
Milyen lenne az életünk, ha Isten megvonná tőlünk az imádság lehetőségét? Milyen lenne a gyülekezet, hogy nézne ki a világ? Óriási kiváltság, hogy Istenhez imádkozhatunk. Ingyenes lehetőség, ennek ellenére minimális mértékben használja ki az emberiség.
Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:39 „Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.”
Leülni és hallgatni – a legtöbb embernek büntetésként hangzik, de nem így Máriának. Vajon miért? Azért, mert a Mester jelenléte minden másnál többet jelentett számára. Szomjazta beszédét, és nem szeretett volna abból egyetlen szót sem elszalasztani.
Igehely: Lk 10:25-37; Kulcsige: Lk 10:33 „Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.”
Isten azt akarja, hogy ne csak magunkkal legyünk elfoglalva, hanem vegyünk észre másokat is. Viszont nyitott szemet, és szerető szívet igényel részünkről az, hogy odafigyeljünk másokra és fogékonyak legyünk szükségeik iránt.
Igehely: Lk 10:21-24; Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”
Érdekesen hangzik Jézus hálaadása az Atya felé. Hálát adott, hogy egyesektől elrejtett valamit. Kiktől? A bölcsek és értelmesek elől. Kiknek jelentetett ki? A kisdedeknek. Nagy kérdés az, hogyan lehet, hogy Isten valakiktől elrejt valamit, ugyanakkor másoknak megjelent valamit.
Igehely: ApCsel 15:6–11 Kulcsige: ApCsel 15:11 „Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”
Akárcsak régen, ma is nagyon vegyes tud lenni a gyülekezet: többgenerációs hívők és utcáról megtérők, hagyománytisztelők és egyet sem ismerők. Mi fog túlsúlyban lenni a gyülekezetben, milyen elvek mentén formálódik az új és a régi generáció? Mi dönt? A hagyományok vagy az Ige tekintélye? Vagy esetleg a mindent elsöprő: „én így kaptam az Úrtól” hozzáállás?